A tökéletes Karácsony

A tökéletes Karácsony számomra a tökéletes adventi koszorú elkészítésével kezdődne. Egy hosszú, fehér téglalap alakú porcelántányéron lenne, három lila és egy rózsaszín gyertyával (amely a harmadik lenne a sorban), körülötte szürkés fenyőágak lennének, egykét lila masnicskával, és műhóval. A várakozás idejében vasárnaponként mindig eggyel több gyertyát gyújtanék meg, nap mint nap falva kicsit az adventi kalendáriumból, amiben apró, kézműves finomságok lennének. Talán egy-egy misére is benéznék. 

(Kifejezetten vágyom egy kisit vallásosabb karácsonyra, mivel nálunk a vallási felhang teljesen kimaradt.)

Minden évnek meglenne a fő és mellékszíne, ami a fán és az ajándékok csomagolásán is visszaköszönne (idén nálunk vörös-arany színű a fa). Huszonharmadikán kitakarítanám és rendbe tenném a lakást, sütnék mézeskalácsot, bejglit, sütés-készen állna a gesztenye, s készítenék forralt bort és tojáslikőrt. Lenne egy kisebb összejövetel a barátaim számára, ahol lebonyolítanánk az ajándékcserét, s ennénk-innánk. Talán még közösen énekelgetnénk is (imádom a közös, kottából karácsonyi dalok éneklésének ötletétX3). Huszonnegyedikén délután felállítanánk a hatalmas, valódi fenyőfát (aminek a tűleveleit még júniusban is porszívózhatnám a szőnyegből), majd apuval közösen feldíszítenénk, először az égők, majd a gömbök, utána a nosztalgia-szaloncukrok jönnének... s végül én tenném fel a csúcsdíszt. Elrendeznénk az ajándékokat a fa alatt, közösen megvacsoráznánk. 

Másnap reggel lenne az ajándékbontás, majd mennénk a mamához, hogy nála is ünnepeljünk.

Én így képzelem el a tökéletes karácsonyt.

Szerencsére úgy érzem, évről-évre közelebb jutok hozzá. Idén én vettem a díszeket és a szaloncukrot. Sütöttem mézeskalácsot, csináltam forralt bort. És az ajándékokat csak holnap reggel fogom kibontaniX3

Japán Bazár

Időpont: november 19. (szombat) 13.00-15.00
Helyszín: Törökvész Általános Iskola (Bp, II., Törökvész út 67-69.)
Elméletileg japán vonatkozású használati tárgyakat, kézműves kiegészítőket, japán nyelvű videókazettákat, szusit/teát/édességet és játékokat lehet 100-300 forint körüli áron megvenni.
Emellett magasabb árfekvésben előfordulhatnak kisebb bútorok, konyhai kiegészítők és ruhák is.
A befolyt összeget a szervező iskola fejlesztésére fordítják.

Jómagam még nem voltam ugyan ilyen bazárocskán, de nagyon érdekel, tehát páran valószínüleg kimegyünk szétnézni jövő szombaton - annyira jó lehetX3 És hátha talál az ember egykét kincset ;)

Város trilógia 1: A holtak vonulása

Cím: A holtak vonulása
Sorozat: Város trilógia - első kötet
Írta: Darren Shan
Kiadja: Nyitott Könyvműhely
Év: 2010
Oldalak száma: 468
Kötés: puhatáblás, ragasztókötött
Ár: 3490,- (itt-ott 990,-)

Leírás:

A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. Ő a mindenható. Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város teljhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg. Capac életének sorsfordító eseményeinél furcsa módon a semmiből vak szerzetesek bukkannak fel. És miközben a jelenben él, rádöbben, hogy semmire sem emlékszik, ami azelőtt történt vele, hogy a Városba érkezett... Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának. A HOLTAK VONULÁSA a világsikerű Vámpír Könyvek és a Démonvilág szerzőjének első felnőttek számára készült regénye, a Város-trilógia első része. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi.

Saját véleményem:

Betérek az Örsön a hév melletti soron a kis könyveshez, nézem, ezúttal mit olvasok alacsony költségvetésből - könyvudvar is lehetett volna, de épp nem arra jártam, ez feküdt útban épp. Szerelmes regények és gyógynövényes könyvek. Semmi új. 

A holtak vonulása.

Hoppácska. Tetszik a cím. Véletlenszerűen felütöm, beleolvasok. A szövegezése megállja a helyét. Az adott oldal érdekesnek tűnt, nocsak. Könyv hátára fordítok. Érdekes a leírás - bár enyhén emlékeztet a Holt lelkek városára. Hoppácska, említett sorozatok... na ne, csak nem... jéé, Darren Shan. 

Azt mondják, jó. Kipróbáljuk. Életem legdrágább olyan könyve (990,-) amit olvasatlanul veszek meg. Minimum nagyon jónak kell lennie.

Este leülök, beleolvasok. Már a kezdésben látom, hogy annak a kis papírdarabnak nagy jelentősége lesz. Olvasok tovább. Nem elég emberséges a szereplő. Raimi Capac nem szimpatikus, és nem is unszimpatikus. Egyszerűen van. 

És nem csak hogy van, de még a története is nagyon lassan folyik. A tipikus lassan induló dolgok. Kell idő, hogy minden később szükséges elemet elhintsünk gyanú nélkül. Vagy száz oldal szenvedés. Pokol, de a Csúfoknál megtanultam, érdemes türelmesnek lenni.

Megérte. Amint beindul a gépezet, szépen történnek a dolgok, minden elhintett porszemet felveszünk. A nagyja nem meglepetés, aki olvasott már hasonlót -végig enyhe Holt lelkek városa ízt éreztem - annak a fordulatok nagyja nem volt idegen. Annak se, aki olvasott valaha könyvet, és gondolkodott - nem egyszer álltam le ordítozni Mr.Raimi-val, hogy szíveskedjen a felső fertályát használni, és gondolkodjon, ne csak meressze a seggét a lapokon. 

Összeállnak a darabkák, a nagyját mi magunk tesszük össze a sorok közt a háttérben, a cselekmény előtt. Erre jön a természetfeletti plusz. Ami az egész inka-ízt adja, az ok. Az egyetemes. A nemtetsző. Az alapötlet zseniális. A könyv vége meg finoman szólva is rémes ízt hagyott maga után. Lezárt. Amolyan X évvel később jellegű, amit befejezésnél sem bírok, nemhogy egy trilógia első kötetének végén.

A szereplők... nem is tudom. Capac Raimi érdekes figura. Róla tudunk valamennyit, a legtöbbet szinte. Az ő szemszögéből látunk mindent. Nem éreztem őt élő és mozgó karakternek. A Kardinális... ő már sokkal érdekesebb. Mindent egybe vetve ő az abszolút kedvencem, noha a története egy része összecsapott és túl extravagáns, mégis, benne láttam az emberi szörnyet, ami egyszerűen magával ragadott. A legtöbb szereplő üres volt és felszínes számomra, csak egy báb, és nem véletlenül. Conchita volt még elég emberi számomra, őt kedveltem. Ami a villac-okat illeti... epizódszereplők voltak, és mégis, rajtuk állt az egész történet. Pár oldalban megismerhettük a történetüket és a céljukat - de semmi többet. Túl fontosak voltak a bemutatásukhoz képest. Tudom, a következő kötetekben fontos szerepük lesz... de itt nem voltak megfelelően bemutatva. Hiányérzetem van.

Tizenkét fejezet, mindegyik az inka hónapok neveivel címkézve. Semmi magyarázat, fordítás hozzájuk. Néhányról ugyan kiderül idő közben, mit jelent, de hogy van-e összefüggés a jelentés és a viselő között, nem tudni. Igazából csak használatban van benne az inkaság - nevek és listanevek miatt. Meg mert a város inka eredetű - amit meg is tudunk. Nem nagy kunszt. 

A szöveg jól fogalmazott, olvasható, megfelelő cselekménynél olvastatja magát. A kötet második felében akadt minimum négy elgépelés, ami azért nem túl magas érték egy több, mint négyszáz oldalas könyvhöz képest. Ellenben, amit kifejezetten nem szeretek, az a hosszú megszólalások tagolása. Vagy a párbeszédeké. Alapjáraton megszoktam, hogy egymást követő soreleji gondolatjelek után másik ember beszél. Egy frászt. Ha van beékelés, utána új sorban folytatja a beszédét a szereplő - amivel nem lenne probléma, olyat láttam, szerettem. De egy újabb gondolatjellel - a kommunikáció kifejezése csúnya. Nagyon. 

És még a keménykötést is hiányolom. 

Brossok csipkéből és szalagból

Az eddig elkészült darabok.

Az eddigi bejegyzéseimben is írtam, hogy mániákus csipke és szalag-szerelmes lettem, így a mandzsetta és a gyűrű mellé a szettek harmadik tagját, a brosst is megpróbáltam elkészíteni, sikerrel. Ehhez sem kell különösebben nagy kézügyesség, mert bonyolult ez sem.

Alapanyagok (körülbelül 350 forint):

• 1x-2x 20-23 cm csipke, attól függően, egy, vagy két színű és rétegú alapkoszorút szeretnénk-e (250-290,-/m, Röltex)
• 1x-2x-3x 22-25 cm szalag a rózsákhoz, ízléstől függően (35,-/m, Röltex)
• kitűzőalap, rövidebb vagy hosszabb (40-95,-/db, gyöngyösboltok)
• tű, cérna, ragasztó (otthoni varródoboz és hasonlók)
• igény esetén süthető-fűzhető gyurma alapnak, amire a koszorú és a kitűzőalap megy (400,-/csomag, Kreatív Hobby)

Kezdésként az ízlés szerinti 1 vagy 2 réteg csipke szélét összevarrjuk, majd az egyik oldalába tűvel cérnát bújtatunk és koszorúalakra összehúzzuk, csomóval rögzítjük. Ezt követően elkészítjük a szalagrózsá(ka)t, majd a koszorú közepére rögzítjük ő(ke)t (én pillanatragasztót használtam). Ha szeretnénk gyurma-alapot készíteni, akkor vékony lemezkét formázunk a gyurmából, majd megsütjük/megfőzzük, s egyik felére a kitűzőalapot, másik felére pedig a csipkekoszorú alját rögzítjük. Amennyiben nem használunk gyurma-alapot, a kitűzőalapot ügyesen megpróbáljuk felvarrni, vagy könnyítve a dolgunkon felragasztjuk csak.

Nagyobb méretben remek bross lehet belőle, kifejezetten egy-egy ruhához készítve, kisebb méretben akár hajcsatra is rögzíthető, akárcsak a gyűrű feje.

Amikor ilyesmit készítek, mindig alaposan megnézem a ruhát, amihez készül (igen, minden ruhámhoz lesz legalább 1-1 szett, még ha anyagköltséges is), eldöntve, milyen koncepció lesz, hány sor csipkével és hány rózsával, majd ez alapján kiválasztom a ruha legfőbb színeit, és így keresek csipkét és szalagot - a bordó csipke például tökéletesen illik a rózsás ruhám bordójához, ami hatalmas nagy szerencse. 

A kész ékszereket különféleképp fel lehet még dobni, például az aljára kis masnit téve, netán pár szem felfűzött gyöngyöt lelógatni, vagy printes ruha esetén a mintával megegyező figurácskát készíteni süthető gyurmából vagy zsugorfóliából, és azt tenni az aljára.

Rózsás-csipkés gyűrű

A nyári szünetben nem voltam túl elfoglalt, így minden napra kellett valami apró feladatot találnom, onnan indult a csipke iránti erős megszállottságom is, aminek sorra készülnek az eredményei - és továbbra is készülni fognak, iskola melletti idegnyugtatás címén - most is legszívesebben ékszerek készítésébe ölném a feltörekvő indulataimat (meg az órarend miatti sokkot).

A képen látható két gyűrűt kifejezetten 1-1 ruhámhoz készítettem, 1-1 garnitúra tagjai lesznek (mandzsetta, gyűrű, bross, valamint hajdísz), a célom a "minél többet minél kevesebből" elv teljes kiélése - avagy minél alacsonyabb anyagköltségből minél szebbet alkotni.

Bordó csipkekoszorún műanyag rózsa (anyagköltsége kb. 250 forint)

• 20 cm vékony csipke (250-290,-/m / Röltex)
• műanyag rózsa (50,-/db / Üllői úton Gyöngyösbolt)
• gyűrűalap (140,-/db / Üllői úton Gyöngyösbolt)
• cérna, ragasztó 

Az elkészítése roppant egyszerű, a csipke két végét össze kell varrni, majd cérnát körbebújtatni és meghúzni, hogy koszorú-formája legyen és megkötni, ezt követően a rózsát a húzott részre kell ragasztani, majd a csipke túloldali húzott középrészét a gyűrűalap tányérkájára kell ragasztani.

Halvány krém csipkekoszorún bordó szalagrózsa (anyagköltsége kb. 210 forint)

• 20-25 cm 1 cm vastag szalag (35,-/m / Röltex)
• 20 cm vékony halványkrém színű csipke (290,-/m / Röltex)
• gyűrűalap (140,-/db / Üllői úton Gyöngyösbolt)
• tű, cérna, ragasztó

Elsőként magát a szalagrózsát készítjük el, majd a csipke két szélét összevarrjuk, egyik szélébe cérnát fűzve összehúzzuk koszorú-formára, majd a középső részre felragasztjuk a szalagrózsát, a túloldalra pedig a gyűrűalap jön.

Igazából pár perces munkák, amíg elkészülnek ezek, és bárki meg tudja csinálni, így akárki gyárthat magának hasonló darabokat, amikkel kevés pénzből felfrissítheti a kiegészítő-tárát =)

Szalagrózsa

Rózsa szalagból - a végeredmény

Az egész úgy indult, hogy Kishi bement a Jászainál levő Röltexbe, és ámulatba ejtette a hatalmas csipkeválaszték - no meg a barátságos ár. Majd Kishi nézelődött Meskán is, mert csodaszép kiegészítőket lehet találni, amiket tökéletesen lehet lolihoz társítani, csak hát az áruk... Majd Kishi önmaga ösztönzéseképp elindította a PIF játékot, és nem volt megállás - alkotni kellett. 

Hogy miért pont a szalagrózsára esett a választásom? Mert rózsás a ruháim nagyja, és imádom a rózsákat - és borzasztóan olcsón el lehet őket készíteni, majd pedig felhasználni bármihez - most csak az elkészítésről fogok írni, de később kerülnek fel "alkotások" is szalagrózsával.

Mire van szükség?

• 20-25 centiméter, egy centi széles szalagra (35,-/m)
• egy tűre és egy kevés cérnára

1. Hajtsuk vissza a szalag egyik szélén a sarkot, és fogjuk le

2. A kiálló "hegyét" hajtsuk vissza annak alsó élével azonos oldalra.
Tipp: érdemes már itt leölteni 1-2 öltéssel, hogy úgy maradjon!

3. A visszahajtáskor keletkezett élet hajtsuk rá a cérna csomójára, és öltsük le, hogy úgy maradjon.
Ügyeljünk arra, hogy ne menjünk túl a legelső hajtás szélénél!

4. A szalag eddig használatlan "felét" hajtsuk le úgy, hogy a hajtás csücske a legelső hajtás csücskénél legyen (háztető formában)

5. Kezdjük el teltekerni az első három lépésben kapott "tövet" aképp, hogy a szélek egy magasságban, egymásra feküdjenek, egészen a lehajtás széléig, majd pár öltéssel rögzítsük munkánkat.
Innentől kezdve a 4.-5. lépés következik felváltva a szalag végéig. 

A kész végeredmény a felső képen látható. Nem bonyolult, csak kicsit türelemjáték, az első pár rózsa nem feltétlen emlékeztet rózsára, de amint belejön az ember, pár perc alatt tudja gyártani tömegesen őket =)

Szalagnál, ha lehet, a kicsit "keményebb" szalagot válassza az ember, mert a selyem-jellegű puha szalaggal nem könnyű rózsát készíteni. Gondolom, szélesebb szalagból is el lehet készíteni =)

Ár-érték arányban sem az utolsó, hogy 40 forintból az ember 4(-5) rózsát el tud készíteni =D

(Elnézést, ha nem túl érthető a leírás, az ilyesmiket mindig könnyebben mutattam meg, mint írtam le^^")

Ajánló: Murdoch nyomozó rejtélyei

Cím: Murdoch nyomozó rejtélyei
Eredeti cím: Murdoch Mysteries
Részek száma: 4 (évad) x13 (rész)
Év: 2008-tól
Műfaj: kanadai-angol krimi-drámasorozat
Vetítik: Cool-on, hétköznap reggelente 10:05-től ( a filmet a film+-on hasonló idősávban)

Leírás:

Az 1890-es évek Torontójában nyomozó krimihős, William Murdoch (Yannick Bisson) olyan gyilkosságokat fejt meg újításaival, amelyekhez még ötlete sincs a főnökének. Igazságügyi, orvostani módszereinek használata és hihetetlenül pontos következtetései mindig nyomra vezetik a zsarut. Lelkes segítői, Dr. Julia Ogden patológusnő (Helene Joy) és George Crabtree közrendőr (Jonny Harris) mindenben támogatják őt, habár Murdoch sok kétkedőre és haragosra tesz szert a nyomozási eljárásai során.

Személyes vélemény:

Elsőként a kapcsolódó, a sorozatot megelőző négy részes filmsorozatról (2004-től) ejtenék néhány szót. William Murdoch (Peter Outerbridge), a Scotland Yard nyomozója igazán korhű keménykalapos, visszafogott úriember, aki felettébb jártas a munkáját segítő tudományok nagyja részében, s követi a világ kriminológiai fejlődését, hogy mindig napra kész legyen a bizonyítást illetően - még ha a környezete gyakran csúfot is űz belőle emiatt. Legfőbb társa és támasza a törvényszéki tudós, Dr. Julia Ogden (Keeley Hawes) akivel közelebbi viszonyba is kerül a négy rész alatt, valamint George Crabtree (Matthew MacFadzean) közrendőr, illetve az ex-prostituált Ettie Weston (Flora Montgomery).
A sorozat kicsit komoly, többnyire sötét jelenetekkel, bemutatja a kor züllöttségét és kreativitását. Leginkább a régi Sherlock Holmes filmekhez tudnám hasonlítani a hangulatát. 
Most pedig térjünk rá a négy évados Murdoch-sorozatra, melyben a felügyelőt Yannick Bisson alakítja, akit hasonló szerepkörben ismerhettünk meg a Sue Thomas - F.B.I. részeiben. Itt szintén egy már-már tudós jellegű Murdoch-ot formál meg a színész, azonban Bisson jóval fiatalabbnak és életrevalóbbnak, élénkebbnek mutatja a karaktert. Ezáltal Murdock nem Sherlocki, hanem inkább hasonlít Horatio Caine-hez.
A filmsorozattal megegyezően itt is fontos szerepet kap Dr. Julia Odgen (Helene Joy) patológusnő, azonban kevésbé hangsúlyos kettejük kapcsolata - meg úgy az egész szerelmi szál, mivel Ettie Weston karakterét mintegy kihagyták. Talán egyedül George Crabtree (Jonny Harris) közrendőr maradt meg teljes egészében, továbbra is a nyomozó hű szolgálatában.
A sorozatot leginkább a Helyszínelők-höz tudnám hasonlítani, hasonlóan nagy hangsúlyt fektet a tudományosságra (Dr. Julia Odgen nagyon hasonlít Angela Montenegro-ra a Dr. Csont-ból vagy Dr. Alex Woods-ra a Miami helyszínelőkből) és ennek erős látványvilágára - habár nem olyan fejlett a technika, sokkal látványosabb. Történetvezetése is hasonló a fentebb említett sorozathoz (vagy bármelyik mai krimihez), s izgalmas együtt nyomozni Murdoch-kal, még ha olykor az ő lépései is kiszámíthatóak.
Látványvilágát egyszerűen imádom - a színes társasági jeleneteket éppúgy, mint a sötét éjszakában játszódó gyilkosságokat, a zenei aláfestés átlagosan jó, a karakterek sokszínűek, a színészi játék átlagos, nem kiemelkedően jó.
Amiért megszerettem a sorozatot (a jóképű és okos Murdoch-on kívül) az a társadalmi belátás, amit nyújt az adott korra nézve - hogyan viszonyultak az emberek a prostitúcióhoz és őrülethez, illetve akkoriban hogyan kezelték az efféle felmerülő problémákat. Meg természetesen a ruhák!
Ajánlom bárkinek, aki szereti a krimit és a tizenkilencedik század végét!

Pay It Forward játék

Mondhatni, saját "logó" a játékhoz ;)

Több kreatív blogon is találkoztam már a játékkal régebbi bejegyzések között, és megjött hozzá a kedvem, hogy indítsak egyet én is, bár kicsit módosított szabályokkal. =)

Az első három kommentelő kézzel készített ajándékot fog kapni tőlem három hónapon belül, amennyiben kiteszik a blogjukra a logót, hogy ők is megajándékozhassák az első három jelentkezőt.

Meglátjuk, van-e érdeklődő =)

Piknikkosár - a felújítás

Amikor megvettem, ilyen volt...

Épp Vaterán nézelődtem (rossz szokás) amikor véletlenszerűen beütöttem a 'piknikkosár' kifejezést, és kijött a fentebbi csoda... én pedig már láttam magam előtt a kis társaságot, akik egy réten piknikeznek. Nem volt megállás, elindultam a lejtőn, és csak ezen járt az agyam. Adtam ugyan pár napot az Univerzumnak, hogy engedélyt kapjak a megvételére (avagy "ha elviszik, nem nekem szánta a sors") de senki nem csapott le rá, így én megtettem. Átvétel végett kibumlizás világ végére, majd itthon kigyönyörködtem magamat benne... és már láttam magam előtt az új bélését a kosárnak. 

Az eredeti bélés elég gyenge és foltos is volt, valamint - lássuk be - a kékeszöld-fehér kockák nem túl vidámak... így eldöntöttem, hogy újra fogom alkotni a belső részét. Mert igen, megint megszállt a "mindent meg tudok csinálni" állapot, ami nálam elég gyakori, és olyankor mindig olyan dolgokba fogok bele, amilyeneket még életemben nem csináltam - mint például ez is =) (A benne lévő furnérlemez faszínű bogarakkal volt tele...)

Felhasznált anyagaim a 46x30x20cm-s kosár belsejéhez

• 35cm piros-fehér kockás alapon fehérvirágos lenvászon (490/m - 172,-)
• 35cm lepedővászon (800/m - 280,-)
• 35cm vatelin fél centi vastag (690/m - 242,-)
• 4 db 15mm-es patent alsó fele (1 csomag/15darab 15mm-es nikkelezett patent beverővel 990,-)
• 27x43cm-es kartonlap (vagy max 1mm-es furnér, ha van - nem volt, házilag megoldottam)
• 8db... ilyen... két lapos végben végződő szög, amit szét lehet hajtani (van itthon rengeteg)
• tű és rengeteg fehér cérna, ollók, kalapács, mérésre alkalmas eszköz
• a kosár eredeti, 1mm vékony szivacsanyaga

Elkészítési idő: ha a munkával töltött napokat számolom, 5 nap

Anyagköltség: 1200,- (kosár) + kb 1800,- (vennivalóim) = 3000 forint

és ezt hoztam ki belőle...

Elsőként szétszedtem az eredeti belsőt. Damillal volt itt-ott belerögzítve a bélés, a felső kosár furnérlemeze vékony, gyenge és bogaras volt... így a szivacson és a pántokon kívül semmit nem tartottam meg.

Először is, kiszabtam az alsó kosár minden oldalpaneljének anyagát, kimostam a szivacsanyagot, kivasaltam a két vásznat, majd a paneleket elkezdtem egyesével kézzel összevarrni (három oldal, majd bele a vatelin és a szivacs, majd negyedik oldal) majd ezt követően a paneleket varrtam össze kosárformává. Ugyanezt a felső kosár belsejével is eljátszottam, majd méretre vágott kartont minden oldalán páros számú alkalommal kilyukasztottam, hozzávarrtam a felső kosarat, majd eldöntöttem, hova jöjjenek a pántok (én ostoba, elfelejtettem lemérni szétszedés előtt!) majd azok rögzített végének lyukakat fúrtam, majd a széthajtós szöggel és harapófogós kalapácsolással rögzítettem őket (a szomszédok imádhattak közben) majd újabb lyukfúrogatás a patentok alsó feleinek, majd újabb kalapácsolás következett. Ezt követően mindkét kosárrészt rögzítettem a rattankosárhoz cérnával kétszer (fent háromszor) törekedve a láthatatlanságra.

Technikai kihívások és nehézségek a folyamat során:

• rögzített pántok leszerelése a furnérlemezről (megoldva: széttéptem, letéptem, levágtam, kilyuggattam)
• patentok beverése (a dobozon levő kép sokat segít, amint az ember tudja értelmezni az ábrát...^^")
• végső rögzítés - még kipróbálásra vár, hogy mennyire bírja majd a felfüggesztésem a strapát...
• varrás - ha nem varrtam vagy 15 métert végig kézzel apró öltésekkel, akkor egyet sem. Most már legalább érzem az ujjaimat.

Összességében nagyon jó vétel volt a kosár, még így felújítással együtt is, mert bebizonyítottam, hogy meg bírom én ezt csinálni, ha akarom, olyanra, amilyenre megálmodtam. Esetleg lenne valakinek kedve piknikezni...? =)

Ajánló: Garrow törvénye

Cím: Garrow törvénye
Eredeti cím: Garrow's Law
Év: 2009
Műfaj: angol filmdráma
Részek száma: 8 (2 "évadra" bontva)
Csatorna: Viasat History  (aug. 19.-től 23.00-tól minden nap, majd kétszer ismétlik, 8-8 óra elteltével)

Leírás:

Ez a filmsorozat a György-kori Londonban az Old Bailey környezetébe helyezve valódi jogi esetek alapján mutatja be a korra jellemző korrupciót és társadalmi jogsértést a XVIII. század végén. Minden epizód egy-egy esettel kezdődik, amelyek az Old Bailey archívumaiban találhatók abból az időszakból, erőszakról és gyilkosságról, árulásról és korrupcióról, és bemutatja, hogy William Garrow és társa, John Southouse hogyan fedte fel az igazságot a jog győzelméért harcolva. Egy olyan korban, amikor a védelem csak az ügyek kis része esetében működött, az ifjú Garrow az elnyomottakat támogatta és úttörője volt a bűnvádi eljárások szemtanúival szemben feltett keresztkérdéseknek, lerakva ezzel napjaink modern jogrendszerének alapjait.

Személyes vélemény:

Kinek ajánlanám a sorozatot? Mindenkinek, aki szereti a kosztümös drámákat és él-hal a jogi civódásért - mint én. 

Adott egy fiatal, igazság-párti ügyvéd, aki nyomás alatt remekül brillírozik a tárgyalóteremben, aki képes majdnem mindent feladni az igazságosság nevében - a hősünk, Mr. Garrow, aki csupa "esélytelen" ügyet vállal el. Segítségére van azonban az idős Southouse, aki amolyan pártfogó-apafigura, remek stílussal, és kedvenc ügyvédünk oldalán áll egy bájos, fiatal asszony, Lady Hill - amikből pletykák és bonyodalmak is születnek, ugyanis a hölgy férje, Sir Arthur Hill magas rangú politikus, az Admiralitás tagja, aki Mr. Garrow fő ellensége lesz (főleg a sorozat második felében).

Hamis és koholt vádak, rengeteg hamis tanúzás és elferdített igazság, kicsit kevesebb "utolsó pillanatban fordul a kocka" effektus, és tengernyi ármánykodás és összeesküvés és korrupció. Tipikusan olyan sorozat, ahol nem számít az adott ügy végkimenetele, inkább a mindent mozgató szálakra és személyes kapcsolatokra való hatása a fontos.

Ami a "kinézetet" illeti, a hangulat mindig kellően feszes vagy nyugodt, a színvilág alapjáraton sem a legvidámabb, de szükség esetén kellően nyomasztó, panasz nem lehet rá. A magyar szinkront egyszerűen imádom, a párbeszédek jól eltaláltak - az a kevés poén, ami van, mindig jól van tálalva.

Shibuyacon beszámoló

Ideiglenesen kép helyett a plakát

Időpont: 2011. július 30. (szombat)
Helyszín: Garay Üzletház
Szervező: MAT

Habár a tervezettek szerint idén nem került volna megrendezésre MAT szervezésű con, a Garay Üzletház (és a benne helyet kapó Manga Pub) kedvező ajánlatának köszönhetően július utolsó szombatján anime rajongók hada áraszthatta el az Üzletház első emeletét.

Az említett szombati nap folyamán a járókelők gyakran botránkozhattak vagy illetődhettek meg a Garay Üzletház környékén és földszintjén tábort verő érdekes kinézetű, harsány fiatalok több száz fős tömegén, akik a ShibuyaCon nevet viselő rendezvényre akartak bejutni. A kilenc órai nyitást követően háromnegyed órán belül eladták a helykorlátozásnak megfelelő 500 karszalagot, azonban nem kevés rajongó képes volt órákat várni a bejutásra. 

A mi jegyünk már negyed tízkor megvolt, így kényelmesen és nyugalomban tölthettük el a kapunyitásig lévő időt, azonban nem egy ismerős maradt hoppon, mivel nem értek ki elég koránra - néhányuknak azonban szerencsés módon sikerült még jegyet szerezniük a későbbiekben. Tíz órakor a tömeg elindult felfelé, az első szintre, azon a két mozdulatlan mozgólépcsőn, melynek oldalain biztonsági őrök figyelték (?) a belépők karszalagjait.

A vállalkozó szelleműek azonnal beálltak a MAT pulthoz, hogy megkezdhessék a hajtóvadászatot a 10 pecsét után, mi is így tettünk - korábbi rendezvény karszalagjával és programfüzetével, valamit Tune Sakuragis kitűzőinek segítségével 3 pecséttel közelebb a célhoz indulhattunk az önismereti kanyarhoz, ahol Japánnal kapcsolatos kérdéseket válaszolhattunk meg, s a 11 órakor kezdődő Nanás előadásra már négy pecséttel ültünk be. Az előadás maga érdekes volt, egy szimpatikus Károlis lány tartotta. Főleg a japán társadalomról, illetve a nemek helyéről volt szó, az anime mozzanatai pedig a szemléltető példát jelentették.
Az ötödik pecsét megszerzése után kicsit szétnéztünk a boltok kínálatában, ahol a megszokott manga- és fancucc kínálaton felül (az árusok többségét még a Petőfi Csarnokos Conokról ismerhettük) nem egy, kifejezetten japán termékekre specializálódott stand is helyet kapott. A csábításnak ellenállva üres kézzel hagytuk ott a pénzköltő részleget, s hatodik pecsét reményében szavazatot adtunk le az obento-versenyen, szétnéztünk a galériában és megcsodáltuk a rajzokat, majd beálltunk a DDR-ezni vágyók sorába, ahol majdnem betolakodtak elénk.
Itt megemlíteném, hogy eleinte ugyan kétségeim voltak a helyszínnel kapcsolatban, azonban a térkép és a valós elrendezés megpillantása után már elégedett voltam, ugyanis a kifejezetten nem szokványos helyszínt sikerült maximálisan kihasználni, a programok nagyja a központi részen zajlott, bár a DDR és a workshopok alaposan el lettek dugva a szem elől. Emellett, ami még viszonylag zavarónak minősült, az az volt, hogy az emelet négy mosdója közül csak kettő volt kinyitva - és nem viseltek megkülönböztető jelzést a használaton kívüliek.

A programok természetesen a nap előre haladtával egyre nagyobb késéssel kezdődtek, így vagy negyed órát kellett várakoznunk a következő kiszemelt előadásunkra, a Négy isten mítosza az animében címűre, ami nem volt ugyan rossz, de különösebben jó sem. A fennmaradó két pecsétet konzolozással szereztük meg (soha többé!) majd pedig leadtuk a 10 próba pecsétgyűjtő lapját, s kitűzőt választottunk - velem egy Hachi-s jött haza végül.
Belenéztünk a levetített AMV-kbe kissé, illetve a dorama-vetítésbe is (rengeteg gyönyörű bishi!) illetve meghallgattuk az eredményhirdetést és kicsit beültünk még zárásul a karaokéra, sőt, 1-1 számra ki is próbáltuk (soha többé nem fogok mikrofont a kezembe!) majd elindultunk haza nyolc óra magasságában.
Összességében kellemes con volt, nem olyan, mint a korábbiak, de legalább MAT-os con hangulatú volt, s találkoztunk ismerősökkel, megismerkedtünk másokkal pár szó erejéig, illetve sorra ölelgethettük az aranyos FREE HUG-os fiúkat.
Szurkoljatok, hogy a ShibuyaCon-os karszalag ne rólam essen le először, mert erre is kötöttünk fogadást ;)

Mandzsetták

Esti lámpafénynél nem a legjobb kép...

Készítettem egy pár mandzsettát a kedvenc loliruhámhoz, törekedve arra, hogy minél hasonlóbb legyen a színeiben - nagyjából sikerült is =)

Hozzávalók 1 pár mandzsettára:

• tetszőleges széles csipke, min 60cm (~30cm/mandzsetta)
• szalag bele min 1m (~50cm/mandzsetta)
• tű és cérna

Első megállapításom, hogy csipkét rendesen összevarrni nem egyszerű - de nem is lehetetlen, csak kissé macerás. Utána csak szalagot kell bele fűzni, s meghúzni - máris kész a mandzsetta!

A széles pamutcsipkét én 490ft/m és 450ft/m áron vettem, a vékony szalagnak 25ft volt métere (én a Jászainál lévő Röltex-ből fegyverkeztem.)

Filmajánló: Balto

Amerikai DVD-borító

Cím: Balto
Rendezte: Simon Wells
Műfaj: színes, amerikai-angol rajzfilm (van élőszereplős része is)
Hossz: 77 perc
Év: 1995
Produkciós iroda: Amblimation

Leírás:

A félig husky, félig farkas Balto esélyt kap a hőssé válásra, mikor 1925 telén az Alaszkai Nome városában kitör a diftéria-járvány, rengeteg gyermek életét veszélyeztetve. Mivel a gyógyszer a súlyos vihar miatt elakad Nenana városában, kutyaszánt küldenek érte, azonban a kutyák (élükön Ceasar-ral) út közben eltévednek a 600 mérföldes úton, amely az alaszkai vadonon át vezet, s Balto az egyetlen, aki a segítségükre siet...

Személyes vélemény:

A rajzfilm valós eseményeken alapul, s a kutyaszán által megtett útvonalon tiszteletből szánversenyt tartanak, sőt, Balto szobra ott díszeleg a Central Park-ban =)

Egyike a számomra legkedvesebb meséknek, mióta az eszemet tudom - és nagy szívfájdalom volt, amikor valahogy véletlenül rá lett véve tv-műsor a VHS-re, amint ez volt (az Anasztáziával együtt). 

Az élőszereplős jelenetek színe, hangulata mesés, a nagymamát külön imádom, bár magyarul nem olyan... igazi a legvégső jelenet. Ami a rajzfilm részét illeti, odavagyok a színvilágért és grafikáért. A színek gyönyörűek, nem túl rikítóak, mindig épp annyira melegek, amennyire a jelenet maga. 

A karakterek jól elkülönülnek - a szegény, hovatartozási gondokkal küzdő magányos főhős Balto, a gyönyörű és kedves lány Genna, az abszolút főgonosz Ceasar, a személyiségéből fakadóan mulattató lúd Borisz, a Balto-t preferáló kislány Rose, akinek az apja ki nem állhatja Balto-t, a Ceasar falkájában kis remegős, meghunyászkodós kutya, mind elkülönülő típus-karakterek. Akiket szeretnünk kell, azt szeretjük, az antihőst pedig ki nem állhatjuk - és ez így van rendjén. 

Az egészben a kedvenc jelenetem, amikor a szakadékba esik Balto és a gyógyszer, és jön a gyönyörű fehér farkas, meg amikor Genna kiviszi a lámpák leoltása után a "sarki fényt" jelzőfénynek =D

Aki pedig a szememben rengeteget változott, az Borisz volt, ugyanis eleinte ki nem állhattam azt a ludat, de manapság majdnem annyira szeretem, mint Balto-t - karakteréből eredően vicces a kétballábassága, de a poénjai és a jó barátsága is imádnivalók =)

Valamint a zene a végén...~ <3

Tudom, hogy van belőle 2. és 3. rész is, s bevallom, azokat nem láttam. Nem csak azért, mert másik stúdió csinálta őket, de sokkal később is készültek (2001 és 2004), valamint nem szeretem az egynél többedik részeket^^"

BookDepository.co.uk

Első rendelésem BookDepository-ról (nem volt 4500 forint a végösszeg)

Mi ez?

Egy angol online könyvesbolt, ahol angol, német, olasz, spanyol, és más nyelveken is lehet könyvet találni.

Az oldalról

Tipikus webshop-kinézet. Legfelül elérhetőségek, belépés/regisztráció, segítség, illetve track order (a rendelésed követéséhez). Valamint pénznem-választó (euró, font, valamint kanadai, amerikai és ausztráliai dollár - kinek mi fekszik jobban - vagy épp kinek melyik árfolyam a csábosabb). Alatta normál (több kulcsszavas) és részletes keresés (cím, szerző, kiadó, kulcsszavak, ISBN és nyelv alapján) valamint a kosár állapota, és a csodaszép FREE WORLDWIDE DELIVERY felirat. Bal oldali sávban hírlevélre feliratkozás, alatta pedig kategóriák szerinti böngészés.

Oldal áttekinthetősége, navigáció: 5 pont

Kereső: 5 pont

Könyvek adatlapja

Egy érzékeny pont. Többnyire a szokásos adatokat tartalmazza, mint kép a kiadványról, író (és rajzoló, ha van), ár, kiadó, kötés típusa, oldalszám, kategória, kiadás dátuma, ISBN-kódok (10 és 13 jegyű is) és rövid leírás. Ezek közül a kép és a rövid leírás gyakran hiányzik, ami nem könnyíti meg az ember lányának helyzetét, amikor épp egy témában keres megfelelő könyvet (tapasztalat). Egy-egy kattintással elő lehet hozni a teljes leírást (ha van) illetve a kiadvány teljes bibliográfiáját (benne cím, író, közreműködők, kötés, oldalszám, méretek, súly...) 

Ezen kívül fel van tüntetve az eredeti ár, az új ár, a kedvezmény mértéke százalékban, hogy mely országokba ingyenes a szállítás (Magyarországra az), illetve hogy általánosságban hány napon belül adják postára. Ezen felül a Kívánságlistára és a Kosárba gombok. 

Valamint a kötelező "Mit vettek még, akik ezt vették", "Sorozat további kötetei" és a "További könyvek a kategóriából" ajánlók.

Könyvek adatlapja: 4.2 pont (hiányzó kép és leírás miatt)

Fizetés és szállítás

Erről keveset tudok mondani, elvégre nem én intéztem a fizetési részt, s a köteteket se egyenesen én kaptam, azonban elfogadnak VISA, MasterCard, AMEX, VISA Debit, VISA Delta, Maestro, Electron kártyákat és PayPal-t. Mivel szállítási költség nincs, ezért a rendelést sem egyben küldik (ami nekem rémesen fura volt) hanem minden kötetet külön, amint tudják, küldik, saját számlával. 

Árak: 4.3 pont (nehezen kalkulálható előre, mert egyik napról a másikra változhatnak)

Szállítás: 4 pont (a nem bevárás miatt)

Személyes véleményem

Megéri. Abszolúte megéri. Ha az ember tud magának rendelni/van ismerőse, akin át intézheti a rendelést, akkor az egyik legolcsóbb módja a manga beszerzésnek például, elvégre nem kell az alap árra szállítási költséget, vámot, és bolti hasznot is ráfizetnie (pl. Spiral kötetek: idehaza 3000 forint az átlagos bolti ár - én ennyit fizettem a két kötetért). A szállítás kissé vicces (ha eddig nem is, de ezután biztosan névről fog ismerni a postás...) és talán enyhén kényelmetlen is.

Külföldi mangát ezentúl csak innen rendelek - hacsak nem találok még olcsóbb megoldást.

(Bordóval a személyes értékelésem pontokban, 0-5 között)

Az a bizonyos kilencedikei meet...

Hana, IchiGo, és Liani társaságában

 Több hetes készülődés előzte meg a legutóbbi találkozót, amelynek különlegessége, hogy enyhe szülinapi meet jellege mellett egy igen különleges alkalmat is ünnepeltünk - Liani és Bene eljegyzését, ami aznap volt, nem sokkal korábban =D Bene és Nana voltak a főszervezők, az én feladatom pedig a késleltetés volt, ami nem volt különösebben nehéz dolog =) Lianiékkal mentem, náluk öltöztem, és kaptam parókát meg blúzt meg  kalapkátX3 A Gólemben sötétség fogadott minket, majd a sötétből előugró lolik köszöntötték fel Lianit, aki meglepettségében és meghatottságában könnyezett is =)

Tortavágás - milyen finom torta volt...! *-*

Ezt követően mindenki rendelt valami innivalót, illetve ritkítottuk a kitett gumicukor és pillecukor mennyiségét, majd sor került egy bemutatkozásra, majd pezsgőztünk (alkoholmentes pezsgővel, finom volt =D) és sor került az Ichigo által készített torta felvágására, ami mennyei-finom volt *-* Utána lolibingóztunk, ami azt hiszem a legújabb kedvenc játékom lett, annyira jóX3 Kétszer nyertem is, tündéri aranyos csokiradírt, meg kitűző-féle cukiságot, meg liptonleveles süti-mobillógótX3 Közben persze rengeteget beszélgettünk is, mikor épp nem együtt csináltunk valamit =)

Lufikkal - az ugrálósat nem teszem közkinccsé ;P

Hét óra magasságában volt fotózkodás is, a rekkenő hőség és napsütés ellenére, lufikkalX3 Valamint később, este felé játszottunk PS3(?)-on ilyen... világító fagyis táncolós játékot, ami fenomenális voltX3 Addigra kicsit ugyan megcsappant a létszám, de így is nagyon jó szórakozás volt =) Segítettem kicsit Lianiéknak hazacipekedni, illetve hoztam haza rózsát (amit anyu megkapott) illetve élieneket, amik jó szobadíszként szolgáltak, s a keletinél a metróhoz lefele kiszáguldoztam magamat a mozgólépcsőn, hogy elérjem a nap utolsó metróját az Örs felé =D (majdnem fel is kenődtem egy srácra aki szembejött a fordulóban...^^")

Darus fülbevaló - lenne rá igény?

Mintadarabok: A1 és B2

Piackutatok:
Lenne-e olyan személy, aki 300ft/pár áron venne fülbevalót, a képen látható formákból és színekből választva?
Átvétel Budapesten személyesen is megoldható lenne, de postázás is lehetséges lenne - könnyű kis fülbevalókról van szó, simán 90 forint lenne, elsőbbségivel 115 forint (ajánlottan meg 315)
Az ötlet onnan jött, hogy imádok darut hajtogatni, és célom az ezer daru, de nincs okom hajtogatni... azonban origamipapírom és fülbevaló-szerelékem is akad itthon, s hátha lenne rá kereslet =)

Brownie

Első próbálkozásra nem is rossz ;)

Hozzávalók:

• 26 dkg étcsoki (~350 ft)
• 10 dkg vaj (~150 ft-ból kijön több is)
• 30 dkg cukor (~200 ft)
• 14 dkg liszt (~200 ft)
• 2 csomag vaníliáscukor (~150 ft)
• 4 db tojás (~140 ft)

Elkészítés menete:

Forrásban lévő víz gőze fölött az apróbbra tört csokoládét és vajat felolvasztjuk. Közben egy tálban a tojásokhoz hozzákeverjük a cukrokat, majd a csokis-vajas masszát. Ezt követően a lisztet hozzáadjuk, alaposan elkeverjük, majd kivajazott/margarinozott tepsiben vagy épp szilikon sütőformában olyan 180 fokon 20-25 percig sütjük. 

Ajánlott a huszadik perctől bökdösni kicsit, hogy a teteje megkeményedett-e már eléggé, s akkor a belseje még ragadós ;)

Nagyon finom és egész gyorsan elkészíthető, nem is bonyolult ;) Én azt hiszem cukros tejjel vagy kakaóval ajánlom a fogyasztását;)

(A receptet köszönöm Franci osztálytársnőmnek;))

Tanabata ünnep a Vásárcsarnokban

Kép a rendezvény oldaláról.

Program: Tanabata ünnep
Időpont: Július 7-9.
Helyszín: Fővám téri Vásárcsarnok
Állandó programok mindhárom nap: origami hajtogatás, kalligráfia, könyvvásár, sushibár
Napi "témák":
   Csütörtök: bemutatófilmek Japánról
   Péntek: Kimonó és Yukata bemutató, harcművészeti bemutató és legyezőtánc.
   Szombat: Legyezőtánc és shiatsu interaktív bemutató
Program oldala
A belépés díjtalan!

Oh igen, a Tanabata! Japánon az utolsó leckében olvastunk róla (Genki I, 12. fejezet szövege), de többünknek lehet ismerős animékből - például a Nanából (22. rész) ;)

A Tanabata (七夕) jelentése "a hetedik estéje" és a kínai Qi Xi ünnep az alapja, japán csillagfesztivál. Régen az emberek a nemükhöz kapcsolódó készségekben való jártasságot kívántak ilyenkor. Erre utal az alapjáraton használt "papírforma" is, melyre a kívánságokat írják - a papírcetli az íráshoz és tanuláshoz,  a papírkimono a varráshoz és a balesetek elkerüléséhez, a papírdaru a család egészségéhez és biztonságához, a pénztárca a jó üzletért, a háló a jó halászatért és aratásért, a szemetes a tisztaság és a pazarlás elleni kívánságokhoz kapcsolódnak. 

Az ünnep a "Hercegnő és a Pásztor" című kínai meséből merít, melyben a szorgos Orihime hercegnő és a szorgos Hikoboshi pásztor egymásba szeret, összeházasodnak, azonban ellustulnak, így Orihime apja, a hatalmas Tentei isten szétválasztja őket, s az Amanogawa (Tejút) két oldalára helyezi őket, s mindössze az év hetedik hónapjának hetedik estéjén találkozhatnak. 

Tanabata-ének:

Sasa no ha sara-sara (A bambuszlevelek suhognak-suhognak)
Nokiba ni yureru (Beleesnek az ereszbe)
Ohoshi-sama kira-kira (A csillagok pislákolnak-pislákolnak)
Kingin sunago (Mint arany és ezüst)

Goshiki no tanzaku (Az ötszínű verskártyát)
Watashi ga kaita (Én írtam)
Ohoshi-sama  kira-kira (A csillagok pislákolnak-pislákolnak)
Sorakara miteru (Az égről figyelnek)

Lolitalálkozó a La Deliziában

Kis ízelítő a hely tündériségéből~

Amint Nana felhívta a bolt létére a figyelmet a blogján, elkezdtem nézegetni az oldalukat, és megéhezni a sütijeikre - amik eszméletlen finomakX3 De erről később ;) Az egész lolimeet úgy kezdődött, hogy átmentem Lianiékhoz, s felöltöztünk - mindketten bittersweet-be, ugyanabból az anyagból készült, hasonló JSK-ba és fekete blúzba, de a cél az volt, hogy eltérőek legyünk így is, ami sikerült =D Én úgy néztem ki mint Liani, mint meg is kaptamXD Kicsi (najó, nagy) késéssel oda is értünk az Oktogonra, majd elsétáltunk a La Deliziáig, útközben még az eső is megörvendeztetett bennünket - Lyona csodaszépre megcsinált haján azonban a csúnya eső se foghatott kiX3

Sakurával és IchiGoval - a csodás ablaki ülőrésznél

 A bolt helyisége nem túl nagy, azonban annál bájosabb - nem steril fehér alapon színes, hanem krémes pasztellszínek jellemzik, amik remekül mennek az egyedileg eltérő asztalkákhoz és székekhez. A bejárattal szemben a pult van, ahol ki van téve minden épp kapható sütiből egy kevés minta, a könnyebb választásért - vagy inkább épp a választás nehezítéséért? - a rendelések teljesítéséért pedig egy kedves, tényleg a vevőkért dolgozó férfi felel, aki eszméletlen odafigyeléssel viseltet minden egyes sütemény iránt =) Szerintem teljes telitalálat a hely, a hangulat tökéletes, a kiszolgálás szintén, az árak is elég jók - kekszek esetén 10 dkg 350 forint, hűsítő finomságaik 400 forintosak, apróbb sütijeik pedig 150 forintosak. És a megközelítése se bonyolult =)

Pillanatkép a sütitúladagolás idejéről...

Kötött program nem volt, így főleg apróbb beszélgetések zajlottak, no meg sütiválasztás és fogyasztás - nem csak finom, de még laktató is! - fotózkodások, nevetgélések. Kevesen voltunk, így különösebben nagy zajjal sem voltunk, remek hangulat uralkodott. Ahogy esteledett, lassan fogyatkoztunk, majd 8 környékén a maradék maroknyi ember távozott, ajándékba pedig két kekszet kaptunk, ami mennyeien finom volt~

Lianiékkal tartottam, náluk átöltöztem, majd dudorászva jöttem haza, kivételesen a fennmaradt smink még passzolt is a ruhámhoz ;)

Ajándék - milyen finom volt...!

Filmajánló: A Könyvek Hercege

Cím: A Könyvek Hercege
Angol cím: Whisper of the Heart
Japán cím: Mimi wo Sumaseba
Év: 1995
Műfaj: romantikus dráma, animáció
Hossz: 111 perc
Rendezte: Hayao Miyazaki

Leírás:

Shizuku egy álmodozó kamaszlány, aki hogy kiszakadjon a mindennapok szürkeségéből, szabadidejét a könyvtárban tölti. A kölcsönző-kártyákon különös dologra lesz figyelmes: az általa kivett könyveket egytől-egyig kikölcsönözte már előtte egy Amasawa Seiji nevű fiú. Shizuku kíváncsi lesz, hogy ki lehet a titokzatos olvasó, s kutatása közben nemcsak a szerelemre talál rá, de megvalósítja régi álmát, és ír egy történetet.

Személyes vélemény:

Imádom! Egyszerű, bohókásan romantikus történet az első szerelemről, a megfelelési kényszerről, és a célok eléréséről - no meg azok áráról.

Avagy mit találunk a filmben? Szerelmi háromszöget, sorsszerűen mindenhol felbukkanó macskát, illetve a fontos "mi akarok lenni?" kérdést. Illetve engem olykor irritáló erős megfelelési kényszert. 

A szereplők mind nagyon élethűek, a szülők kellően szülők - Shizuku apukáját egyenesen imádom, annyira megértő és nem karótnyelt a lányával szembenX3 A másik kedvenc felnőttem Seiji nagypapája, akiről lerí, hogy ő az anime tanító bölcse - és mégis imádni való, a saját kis történetével együtt.
Ami a szerelmi szálakat illeti, kiszámíthatóak, de ez nem probléma, mert nem azon van a hangsúly, hanem az akaraton, amivel kitartanak a főszereplőink a céljaik mellett, s a cél megtalálásán.
Külön kedvencem a Báró szobra, amibe egyszerűen beleszerettem =)
Ajánlott mindenkinek, aki egy kis romantikus gyerekmesére vágyik =D

06.24 - Múzeumok Éjszakája

Vasúttörténeti Park - Mozdonyok (többre fel lehet menni!)

Immáron harmadik alkalommal vettem részt a Múzeumok Éjszakáján, ami most is hatalmas élmény volt. Alapos programnézegetés és tervezés előzte meg azt az éjszakát, majdhogynem fölöslegesen - amit azt hiszem, egyikünk sem bánt - Tune és Tadeshi társaságában töltöttem az éjszakát. Még aznap, korábban megvettem a jegyeket - kiélvezve, hogy utolsó alkalom ez, amikor hivatalosan is gyerekjeggyel mehetek, majd PestiEst különszámot vadásztam. Kevés alvás után azonnali késéssel indult a műsor, de mire első állomásunkra értünk, már el is szállt talán a baj.

Vasúttörténeti Park - Orient Expressz, étkezőkocsi (van hálókocsi is)

Vasúttörténeti Park

Istenem, imádom! Hatalmas, csodaszép, jól ápolt, és látogató-barát! Az ott dolgozók erős többsége kedves, és igencsak informatív ember, szívesen segítenek, mosolyognak, állnak be képhez. Ami pedig ki van állítva...! Reeeengeteg mozdony, a nagy többségükre fel is lehet szállni, némelyiken még fejtágítást tartó személy is akad, aki nagyon szívesen és sokat tud mesélni az adott mozdonyról. Emellett óránként láthatjuk a fordítókorongot, amit egyszer szívesen kipróbálnékX3 Illetve az abszolút kedvencem az Orient Expressz volt, én olyan hálófülkét és étkezőkocsit szeretnék itthonra is *-* A... hangár, vagy nem tudom minek nevezik, pedig postavonatoknak meg hasonlóknak adott otthont, illetve egy mini Keleti Pályaudvarnak, amiért odavoltamX3 Jó két órát eltöltöttünk ott, s kicsit követtük a mini síneket is, s megtudtuk, azon forgalom csak ünnepnapokon és rendezvényeken van, így lehet, egyszer olyankor is kilátogatunk ;) 

Rengeteget beszélgettünk és próbálgattunk, nézelődtünk itt, nagyon jó alapozásnak bizonyult =D

Egyetlen hátránya, hogy relatíve a semmi közepén van, bár tény és való, ott van hozzá elég hely - és a közlekedés is egész jó azért.

Vasúttörténeti Park - Kert, ahol kis vonat fut ünnepnapokon

Vidámpark

Mert igen, ide vezetett a következő utunk, a körhintához! Én szerelmes vagyok abba a körhintába, annyira gyönyörű és hangulatosX3 Pont a két utolsó kört sikerült elérnünk, így csónakban és lovon is ülhettem, nem volt rémes tömeg, és volt egy férfi, aki amikor mi még nem voltunk fenn, direkt jófejen visszamosolygott, annyira aranyos volt! Meg úgy mindenki =D Láttuk a Szépművészetinél a sort - pedig minket is érdekeltek volna a múmiák T_T - s még múzeumok éjszakájás buszoznunk is sikerült, ugyanis a Füvészkertben zártuk a napot. 

A Városligetben sétálva pedig a nagyon illuminált-jellegű jókedv szállt meg minket, ami olykor hangosan is megmutatkozott ("mi vagyunk a legperverzebbek!") a kézenfogáson kívül. Eszméletlen jó volt =D

Füvészkert

Odafele sétálva is még megmutatkozott az illuminált-jellegű jókedvünk, s a füvészkertben is sokat sétáltunk, fecsegtünk és heverésztünk, szóval remekül szórakoztunk. Itt már nem tudok érdemileg nyilatkozni a helyről, bár megvallom, nekem sötétben is tetszett a füvészkertX3

Utána Tadeshit elkísértünk az Örsre az utolsó metróval, s feltettük az utolsó hévre is (meg le is ráztuk az enyhén illuminált állapotban lévő fazont aki mögött kisebb barát-tömeg is volt) majd megtapasztaltuk Tune-nal az éjszakai buszozás élményét, egészen BudáraXD Meg kell vallanom, biztonságosabbnak érzem az éjszakai buszt, amikor ajtónként egy őr is van rajta. Az első járaton egy kedves csaj segített nekünk kiigazodni a táblán. A második buszon meg tömeg, alkohol, és őrhiány volt, nos az kevésbé tetszett... két kb. korunkbeli rá is csodálkozott, hogy kulturális jelleggel vagyunk kint éjszaka. 

Összességében... remek éjszaka volt, a kisebb... nos, mondhatni szülői gáncsok mellett is. Mééég sok ilyen éjszakátX3

30. nap - Az utolsó nap...

Nincs az az isten, hogy jobb képet fotózzak magamrólXD

Jó dolgok, amik ebben a (kicsit több, mint) 30 napban történtek velem:

• Múzeumok Éjszakája
• Évvégi bizonyítvány - 4,64 lett az átlagom, öt darab négyessel, megosztott ötödik helyen az osztály tanulmányi sorában. Valamint két D betű (kémiából és infóbólX3)
• A fotóz(kod)ások Lianiékkal

29. nap - Fotó egy lolitáról, akivel szívesen találkoznék

Zeruda

28. nap - Egy fotó a tökéletes lolita helyről

Vidámpark - Körhinta

Igazán tökéletes lolita helyet nem tudnék mondani, de jelenleg két olyan helyet is írnék, ami nagyon is lolis, szerintem. Az első a Vidámpark Körhintája, ami valami csodaszééééép *-*

Vasúttörténeti Park - Orient Expressz

A másik nagyon kedvencem jelenleg a Vasúttörténeti Parkban az Orient Expressz (bár úgy az egész park annak mondható, hogy őszinte legyekX3).

(A képek sajnos egyáltalán nem sajátak)

27. nap - 10 apróság rólam

• Amint betöltöm a 18-at, vért szeretnék adni. (Remélem tudok is majd)
• Kifejezetten rendetlen vagyok, de néha megszáll valami, és muszáj rendet raknom, vagy belepusztulok... (ugyanez a spontán inger takarítással is szokott jelentkezni)
• Szeretek sütni, de megenni már kevésbé szeretem amit sütöttem, így rendszerint mindig teszteltetem az ismerősi körömmel, hogy milyen lett...
• Szeretnék ékszereket készíteni és egy csomó mindent kipróbálni, csak én magam nem venném hasznukat. (Lehet, végül elkezdek mindenféle apróságot gyártani, s elajándékozni, vagy hasonló)
• Imádom a szép dolgokat a magaménak tudhatni. Tükör, csésze, kártya, ékszer, toll... 
• Nem szeretem a plázákat
• Szeretnék valakivel postai úton levelezni (angolul, magyarul, japánul is.)

26. nap - 10 dolog, amit meg szeretnék tenni lolitában

Ezúttal nem saját kép =(

• Egy igazán classic ruhában egy igazán klasszikus kastélyt körbesétálni, szépen lassan, mindent megnézve. (pl. Esterházy-kastély Fertődön, vagy a keszthelyi Festetics-kastély)
• Egy remek akusztikájú csodaszép hatalmas teremben zongorázni. (Amihez még meg kell tanulnom zongorázni, minimum. De hegedűvel is kipróbálnám.)
• Egy kertben angol módra ötórai teázni más lolikkal.
• Igazán lolis fürdőruhában egy igazán patinás, hangulatos fürdőben pancsikolni =)
• Lovagolni.
• Kodonában vívni.
• Valami kellemesen sweet összeállításban egy nagy, tágas, fullextrás konyhában fodros köténykében sütögetni. 
• Gőzmozdonyos vonattal (olyan igazán gyönyörű, régivel!) utazni más lolik társaságában egy gyönyörű helyre.

25. nap - Kedvenc festményem

Claude Monet - Roueni katedrális

Az igazat megvallva, nem rajongok a festészetért különösebben, de ha már választok, azt mondom, a katedrális-sorozat tetszik a legjobban, mert valami eszméletlen - egyszer szívesen megnézném élőben is =D

24. nap - Egy emlékezetes lolimeet

Talán a yaoimeet, ahova Demit is vittem, loliban...?

Vagy a füvészkerti meet, ahova Tune és Tadeshi jött, s nagyon jól elvoltunk a gyereksaroknál...?

Az is meglehet, a székesfehérvári kirándulás az...

Nehéz lenne választani. Mindegyik emlékezetes valami miatt. Ez a három a leginkább =D

Könyvajánló: Scott Westerfeld - Specials, különlegesek

Szerző: Scott Westerfeld
Cím: Specials - különlegesek
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Oldalszám: 322 oldal
Kiadás éve: 2011
Kötés: cérnafűzött, keménytáblás, védőborítóval

Leírás:

"A Különleges Körülmények Ügyosztálya": Ezektől a szavaktól Tallyt taszító, lázadó csúf napjai óta kiveri a víz. Régen, amikor a Különlegesek csupán fenyegető szóbeszédként léteztek, félelmetesen szépet, veszélyesen erőset, és lélegzetelállítóan gyorsat is jelentve. Egy hétköznapi Szép leélheti az életét úgy, hogy soha nem találkozik Különlegessel. Tally azonban sosem volt hétköznapi. Most pedig egyik napról a másikra maga is közéjük tartozik: feltuningolt harci gépezet, melynek célja, hogy a Csúfok nyugton és a Szépek bután maradjanak. Az erő, a sebesség, és gondolkodásának gyorsasága és tisztasága jobb érzés, mint bármi, amire Tally vissza tud emlékezni. Általában. Azonban szívének egy aprócska csücske még mindig emlékszik valami többre. Ezt mégis könnyű elhessegetni, amíg Tallynek fel nem ajánlják a feladatot, hogy irtsa ki véglegesen Újfüstös lázadóit. Végül nincs más választása: hallgatni kénytelen arra az apró, halk szívverésre, vagy véghezvinni a feladatot, melyre beprogramozták. Akárhogy dönt is, Tally világa soha többé nem lesz már a régi.

Személyes vélemény:

Azt már megtanultam az előző két kötetnél, hogy a könyv irtó lassan kezdődik, majd hirtelen az ember egyszerűen csak nem tudja letenni. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy milyen radikális személyiségváltások következhetnek be. Most mindennél erősebb volt olykor a késztetés, hogy a falhoz csapjam a könyvet, és leálljak ordítozni vele, hogy "Tally Youngblood, mégis hogy képzeled, hogy ilyesmiket gondolsz?!" Mondhatni, a maga érdekes módján még undorítóbb részletekbe nyerhettünk betekintést. 

Megtudhatjuk, mit jelent Különlegesnek, azon belül is Pengének lenni. Megtudhatjuk, hogy igenis van másik város is a világon, s abba is betekintést nyerhetünk, hogy mi mindenre képesek a füstösök és barbárok a szabadságért.

Mert az alapvető kérdés még mindig ugyanaz: a személy teljes szabadsága elvehető-e egy nagyobb, magasztosabb cél érdekében, ami nem más, mint a béke és a fennmaradás? Elvégre, ha mindenki üresfejű de boldog, a béke megmarad. Azonban ha mindenki visszaszerzi a teljes eszét, akkor a háborúk veszélye újra felmerül, és az óvni vágyott természet újra kárát látja az embernek.

A fő történés továbbra is a változás körül forog - akarattal, szerekkel, vagy épp külső kényszer hatására változni, hogy jó vagy rossz irányba, az nézőpont kérdése.

Nehéz úgy írni bármit is, hogy ne lőjem le a cselekményt nagyon - annyit viszont elmondhatok, hogy a harmadik kötet vége tökéletesen lezár, épp annyi szálat hagyva nyitva, amin megteremhet a negyedik kötet (ami, ha a mintát követjük, akkor 2 év múlva kerül kiadásra itthon).

Ami a karaktereket illeti, aki számít, az változik a kötet folyamán, bár eleinte nekem nem volt olyan karakter, akit nem utáltam volna. Vagy üresfejű, vagy túl penge volt az összes karakter - kivéve talán Zane-t. 

A fordítás még mindig kiváló, folyik a történet rendesen, jól szövegezett, bár itt-ott tény és való, előfordul egykét nyomtatási hiba, de tényleg nagyon kevés csak. 

Illetve a borító... sokkal szebb, mint az angol kiadásé. Ez a harmadik kötet borítója belopta magát a szívembe, annyira gyönyörű! Bár a Specials- különlegesek címmegoldás nem tetszik, de tény és való, a Különlegesek nem mutatott volna jól.

Összességében kicsit talán lassabb és nehezebben emészthető a kötet, de még így is bátran ajánlom mindenkinek, mert az, ami gondolat benne van, mindenkinek szól.