Első lolita ruhám

Idáig is eljutottunk.
Ma átvettem életem első lolita ruháját, amiért ezer hála IchiGo-nak!

Igaz, hogy Bodyline-ról van, de majdhogynem szerelem volt első látásra. Vettem hozzá egy alsószoknyát, ami ellenben kevésnek bizonyult. Ahhoz ugyan, hogy szép alakja legyen a szoknyarésznek, kelleni fog még alá tartóerő.

Így, fogason koránt sem nézki olyan jól, mint élőben, de azért így is szép már. Egyszerűen imádom. A háta gumírozott, amin egy füzős rész van, szóval gyönyörű. A masni és a kalapocska lecsatolható. Előbbi biztotűvel, a kalapocska pedig egy csattal működik.
A ruha alapja fekete, rajta fehér csipkeminta, és rózsaszín rózsák csokorban, szalaggal. Alján a fehér anyag enyhén csíkos, de még azt is imádom benne.
Az egyetlen, amit nehezen viseltem elsőre, hogy nincs olyan igazi derék-csípő része.
A legnehezebb azt lesz megszokni.

Ezt terveztem felvenni szombati meet-re, ami sajnos elmaradt.
De nem búsulok! A ruha debütálása még ugyan kicsit távolabb került, de addig van időm egykét dolgot beszerezni hozzá.
Rengeteg dolog hiányzik még, de szép lassan minden meglesz.
A türelem rózsát terem - jelen esetben rózsacsokor-mintás ruhát...

Japán Nap az Európa 2000-ben.

Időpont: 2010. április 20., Kedd. 8.45 - 15-45.
Helyszín: Európa 2000 Középiskola, 1143, Budapest, Gizella utca 42-44.
Programok:

• Előadások: A vallásokról, Harcművészetről, Japán etikettről, Műfordítás, Dobozlakkozás, Jövevényszavak a japán nyelvben
• Kultúrális workshop: origami, shoudou, daruma-baba festése, és dobozlakkozás
• Vásár: japán tanulásához kellő könyvek, Takebayashi sushibár, JapHun.
• Harcművészet, Bon Odori, filmvetítés.

Tőlünk hét fő ment a japán napra: öt kezdő, Demi, és én. Lilla vezetett minket, megközelítőleg kilencre értünk oda. A suliba beérve aztán szétszéledhettünk - kötetlen program volt, egyetlen szabállyal - legalább délig maradjunk, ha már igazolva van a napunk.

Megérkezésünkkor épp Karate-bemutató folyt, azt figyeltük egy kicsit, majd Demivel elindultunk felfedezni az iskolát. Eleinte kész útvesztőnek tűnt, de hamar meg tudtuk szokni.
Miután az előadót megtaláltuk, ahol az előadások folytak, megtaláltuk a kiszabott termeket is, s kezdetnek beültünk daruma-babát festeni.

A Daruma-baba egy apró baba, aminek csak az egyik szemét szabad megfesteni, s közben kívánni kell. Mikor ez a kívánság valóra válik, kell megfesteni a másikat.

Ezt illetően semmilyen instrukció nem volt megadva - egy kép, némi temperafesték, és sógyurma-alapok voltak kikészítve, onnantól olyanra festettük, amilyenre akartuk.
Miután ezzel végeztünk, a shoudou-hoz ültünk le, ahol kérésre a lány felrajzolt bármilyen kanjit, amit egyenesen rizspapírra festhettünk. Miután átültünk az origamihoz, volt ott helyben egy kisebb előadás is tartva a kalligráfiáról, de mivel Demivel már ismertük az alapokat, azt nem hallgattuk meg.

Helyette hajtogattunk halacskát, majd japán nyelvű origami-könyvől valami fura virágot, s később visszatérve rózsát is - amit azóta is serényen hajtogatok.
Ezt követően átnéztünk egy másik terembe, ahol Demi evett egy kis szushit, majd pediglen vettünk 1-1 csomag origami-papírt, illetve szemügyre vettem a JapHun-osok yukata-kínálatát, és egyebeit, valamint találkoztam egykét szószedettel és felkészítő könyvvel japán nyelvből.
Utána lenéztünk az udvarra, és láttunk katanás férfiakat, majd kicsi napozás után nézhettünk egy japán hölgyet, amint bon odori-t táncolt.

A Bon Odori a halottak lelkéért járt rituális tánc. Az Obon alatt, ami augusztus 13-16 között tart, a halottak lelkei ilyenkor megkeresik otthonukat, ami miatt az emberek lámpásokat helyeznek el - hogy segítsék a lelket hazatalálni. Az ünnep végén a lampionokat folra teszik, hogy visszavezessék a lelkeket a saját világukba.

Ezt követően Távoztunk Demivel, ugyanis nem találtunk minket érdeklő programot.

Képekért köszönet: Deminek.

Bemutatkozás.

Mint első bejegyzésbe, gondoltam, írok egy rövidebb bemutatkozót magamról, illetve elöljáróban pár szót a blogról.

Magamról~
Jelenleg tizenhat éves vagyok, és gimnáziumi tanulmányaimat folytatom. Tanulmányi eredményeim viszonylag jók, de közel sem kitűnőek.
A külsőmmel és úgy önmagammal hadilábon állok, mert a kinézetem a közelébe sem ér az ideáljaimnak, s sajnálatos módon nagyon hiú tudok lenni.
Tipikusan a háttérben megbúvó, láthatatlan személy vagyok, de ez magyarázható azzal, hogy a kommunikációs képességeim nem kielégítőek, és jobb szeretek másokat hallgatva információt gyűjteni. Emellett az is igaz, hogy szerintem nem vagyok túl jó beszélgetőpartner - legalábbis az ismerősnél közelebb kell állni ahhoz, hogy tudjak rendesen beszélgetni valakivel.
Emellett a hangulatom nagyon képlékeny, de ezt ritkán éreztetem másokkal.
Már majdhogynem végtelenül türelmes vagyok, és ha valaki a közelemben szomorú, vagy hasonló, többnyire mindent elkövetek, hogy feldobjam.
Ellenben rengeteg és magas elvárásaim vannak az emberekkel szemben, amiről tudom, hogy le kéne tennem, de nem megy. Utópisztikus elképzelésem a világ, ahol a fiúk előre engedik a lányokat, ahol a táskák nem csak széken tudnak ülni, ahol az ember mellett ülőnek szánt szavát nem kell tízméteres körzetben mindenkinek hallania, ahol a véleményformálásánál és egyébként is az ember ügyel arra, nehogy megbántson másokat, és nincs rasszizmus. Ahol az emberek törődnek egymással.
Valamint imádok gyűjteni. Kisebb csecsebecséket, valamint a szép csészékért is rajongok, meg az ékszerekért és cipőkért. Illetve imádom a vallásos, mítoszos dolgokat, valamint szeretem Japánt, Britanniát, és atemplomokat, kastélyokat.
Nem mondom magam könyvmolynak, de olykor előfordul hogy olvasok. Ilyesmi terén is, mint általában, jobb szeretem a komolyabb alkotásokat, melyekben van egy kevés társadalomkritika és brutalitás.
Zenéből komolyzenét, rockot, illetve popszámokat hallgatok, de igazából mindent akár. Kivételt képez ez alól az egymásra kevert elektromos zajok halmaza.
Hobbym különösebben nincs, ha csak nem néhanapján a fotózás. Egyébként animét nézek, és mangát olvasok.

A Blogról~
Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy a mindennapjaimat megszűrve ide külön életmód-jellegű bejegyzéseket tehessek fel. Tehát ne napbeszámolók legyenek itt - arra ott a másik blogom, hanem a képeim, esetleges kreatív megmozdulásaim, a gyűjteményem bemutatása, illetve kultúrális bejegyzések - könyvajánlók, programleírások. Illetve esetlegesen egykét gondolat egy adott témában.
Ez természetesen azt jlenti, hogy nem lesz naponta frissítve ez a blog, de talán nem is baj.