A tökéletes Karácsony számomra a tökéletes adventi koszorú elkészítésével kezdődne. Egy hosszú, fehér téglalap alakú porcelántányéron lenne, három lila és egy rózsaszín gyertyával (amely a harmadik lenne a sorban), körülötte szürkés fenyőágak lennének, egykét lila masnicskával, és műhóval. A várakozás idejében vasárnaponként mindig eggyel több gyertyát gyújtanék meg, nap mint nap falva kicsit az adventi kalendáriumból, amiben apró, kézműves finomságok lennének. Talán egy-egy misére is benéznék.
(Kifejezetten vágyom egy kisit vallásosabb karácsonyra, mivel nálunk a vallási felhang teljesen kimaradt.)
Minden évnek meglenne a fő és mellékszíne, ami a fán és az ajándékok csomagolásán is visszaköszönne (idén nálunk vörös-arany színű a fa). Huszonharmadikán kitakarítanám és rendbe tenném a lakást, sütnék mézeskalácsot, bejglit, sütés-készen állna a gesztenye, s készítenék forralt bort és tojáslikőrt. Lenne egy kisebb összejövetel a barátaim számára, ahol lebonyolítanánk az ajándékcserét, s ennénk-innánk. Talán még közösen énekelgetnénk is (imádom a közös, kottából karácsonyi dalok éneklésének ötletétX3). Huszonnegyedikén délután felállítanánk a hatalmas, valódi fenyőfát (aminek a tűleveleit még júniusban is porszívózhatnám a szőnyegből), majd apuval közösen feldíszítenénk, először az égők, majd a gömbök, utána a nosztalgia-szaloncukrok jönnének... s végül én tenném fel a csúcsdíszt. Elrendeznénk az ajándékokat a fa alatt, közösen megvacsoráznánk.
Másnap reggel lenne az ajándékbontás, majd mennénk a mamához, hogy nála is ünnepeljünk.
Én így képzelem el a tökéletes karácsonyt.
Szerencsére úgy érzem, évről-évre közelebb jutok hozzá. Idén én vettem a díszeket és a szaloncukrot. Sütöttem mézeskalácsot, csináltam forralt bort. És az ajándékokat csak holnap reggel fogom kibontaniX3
