Július 16.-ai lolitali

Ezúttal nem a Gólemben gyűltünk össze, hanem a Fehér Hollóban, délután öttől.
Civilben mentem, és a helyszínen öltöztem át az IchiGo-tól kölcsönkapott BodyLine rózsaszín kottás JSK-ba.
Igen, Kishi életében először full rózsaszínben volt. És nem volt egy rossz élmény - több pozitív visszajelzést is kaptam, miszerint ez a szín jól áll. Amit természetesen elhiszek, de ez nem jelenti azt, hogy elindulok sweet irányzatba - bár, tervezem, hogy legyen egy rózsaszínesebb darabom is majd.

A találkozón volt egy japán vendégünk is, Akira,egy nagyon szimpatikus fiatalember. (Ha szabad ilyet mondanom, nekem nagyon tetszett.)

A találkozó elején kifizettem és átvettem a második alsószoknyámat, amit azonnal felkaptam - szerény véleményem szerint utána szebben ki is jött a ruha alakja. (A két alsószoknya sokkal szebb tartást ad, szerintem.)
Volt bemutatkozás, egyesével - főleg angolul, többen - közöttük én is - japánnal vegyítve. Utána kötetlen beszélgetések voltak, főleg a közelben ülőkkel - IchiGo, Miku, Sayuichi, és még egykét lolita főleg.
Ezen kívül fotózás volt még, jó hosszan. Majd pedig egy kis Dunamenti sétára került sor, melyen már sajnos nem maradtam - előjött a fejfájásom.

Összeségében egy kellemes meeting volt, jó hangulattal, és a Fehér Hollóban eszméletlenül finom a Marlenka! (amit ott és akkor ettem először)

Újabb csinos kacatok a gyűjteményembe...

Rengeteg embernek van valamiféle szenvedélye. Egyeseknek a reggeli kávé, másoknak a csokoládé, a cigaretta, az ital, vagy a szerencsejáték az. Én nem kávézok, csokit is már módjával fogyasztok, nem dohányzom, nem iszok, és a szerencsejáték sem köt le.
Ellenben szenvedélyes gyűjtő vagyok. Imádok minden olyan kacatot, ami csak egy kicsit is tetszik. Legyen az antik-hatású eszköz, keleti dolog, üvegpohár, csésze, vagy akár ékszer... Ha szép, és illik hozzám, akkor meg kell vennem...
Szombat reggelente ezért szoktam főként lenézni piacra - gyűjtői szemmel vadászok, és néha sikerül is beszereznem nekem tetsző darabokat...

Többek között a tegnapi piac is ilyen volt.
Már-már végigjártuk az egész piacot apuval, bevásárolva a jövőhétre, mikor a Hungária felőli végéhez értünk... És ott állt egy stand, aminél éreztem, hogy közelebbről is szemügyre kell vennem. Gyakran járnak ki idősebb emberek eladni a régi kacatjaikat. Ez is egy olyan volt. Egy negyvenes férfi állt mögötte, gyakorlott az eladásban.
Ott láttam meg a fenti és lenti képeken szereplő darabokat. Előbbi egy karácsonyi díszekben pompázó körhinta, amin két rénszarvas van. A tetejét megfogva és az óramutató járásával ellentétesen csavarva felhúzzuk a szerkezetet, aminek hatására a tető forogni kezd lassan, mint egy igazi körhinta, közben a "We wish you a Merry Christmas" dallamát játsza.
Ami a festését illeti, hagy kivetnivalót maga után, és egy kicsit koszos is, de a vörös szín benne egyszerűen gyönyörű, így nagyon fontolgatom, megpróbáljam-e majd átfesteni.
Magassága olyan 21,5 centiméter, legnagyobb átmérője pedig 13,5 centiméter. Elemnek nyomát se látni, és súlyából következtetek arra, hogy a tetőben lévő műanyagon és a szarvasokat tartó fémen kívül egy nyersebb, agyaghoz hasonló, de annál könnyebb matériából készült.
Ez pedig egy bross, mintáját tekintve jogar. Kapásból beleszerettem. Egyszerű fémből készült, arany festéssel, csiszolt üveg berakással, és egy normális, biztosító-tűhöz hasonló kapcsa van. Kilenc centi hosszú, és 300 forintba került - eredetileg ötszázért akarta adni a férfi, de szépen mosolyogva közöltem, hogy csak 300 forintnyi apróm van...
Broshoz mérten viszont túl nagy és nehéz, vagy a tű része nem elég nagy, de inkább majd medálként fogom hasznosítani, ha veszek láncot hozzá... (Esetleg az Ázsiában szerzek egy koronás-kulcsos medált, ezúttal arany színben, és akkor egy két-három medálos láncot készítek belőle.)
Végezetül, ezúttal is elmondhatom magamról, hogy képtelen voltam megállni, hogy ne vegyek kacatokat, amikért rajongok... *sóhajt*

Japán Nyelvi Tábor 2010.

Program: JFB-MJOT Japán nyelvtábor 2010
Időpont: 2010. 07. 12-16. (H-P)
Helyszín: Tan Kapuja Buddhista Főiskola

Mit is csináltunk?

• Japán nyelv tanulása
  5 nap alatt nyolc darab, egyenként másfél órás nyelvóránk volt, ami hétfőn és pénteken egyet-egyet, a többi napon peddig kettőt jelent - szerdán közvetlen egymás után.
  A tanárnőnk Matsuura Yoriko sensei volt, egy fiatalos, kedves hölgy, aki kicsit tudott magyarul, és egy kicsit többet angolul. Egyébként, csak nekünk volt anyanyelvi tanárnőnk a négy csoport közül.
  A csoportunkban - és úgy a táborban is - elég magas volt a külföldi vendégek száma. Nálunk négy horvát volt, de még egy horvát és két olasz biztosan volt a táborban.
  És igen, Tune-on és rajtam kívül is voltak tavalyi arcok a csoportban - Ági, Mihály, és Klára - csüt-péntek kivételével.
• Kultúrális programok
  Számunkra ez két shodou és két sushi órát jelentett.
  Első Shodou óránkon megtanultuk az alapvonásokat, hogyan és miként kell, valamint "kifestő" segítségével kanjizgattunk. Ezt magyarnyelvű tanár tartotta, egy enyhe angol tolmácsolással - a horvátok, ugye...
  Második ilyen óránkon már egy szabadon választott kanjit gyakoroltunk, majd négyzet alakú kartonra kellett szépen ráfesteni, egy origami-darabkát felragasztani, és kaptunk rá MJOT-s pecsétet is, így már hivatalos a kalligráfiánkX3 Ezt a japán fotós hölgy tartotta, és itt már kellett kézzel is tintát csiszatolnunk... amit vártam, be kell valljamXD
  A sushi-s órákat Gotou-sensei tartotta nekünk. Első órán normál sushit csináltunk, egy adagot magunknak és egyet a vendégeknek... /ebédre a többieknek/ Míg a másodikon már hana-sushi készült, és tök szép lett. /Ilyenkor bánom kicsit, hogy nekem a sushi mint olyan nem fekszik.../ De második sushi-n kaptunk evőpálcikát, szépet-sajátot! X3
• Ebéd
  Első és negyedik napon ebédre sushi volt, második és ötödik napon curry-s rizs, harmadnak meg internacionális ebéd volt olasz pizzával, horvát töltöttpaprikával, magyar gulyáslevessel, és japán rizsgombóccal, azt hiszem. Úgyhogy idén az étkeztetésre is fordított a szervezőség figyelmet.
• Tai-chi
  Hát igen... kedd és péntek között minden reggel fél kilenctől kilencig tai-chi volt, szokott helyen, szokott Marci-sannal.
  Amit ezúttal csak néztem - először is, én csak fáradtabb voltam tőle tavaly és kedden isXD Másodjára meg utolsó két napban már a lét is fájó volt, nemhogy mozogni hozzáXD Ellenben ültömből jól meg lehetett figyelni a dolgokat... *khm*
• Szabad programok
  Nihonja / MJOT: Japán bazár, ahol volt sushialapanyag, ételdolgok, tálkák, kalligráfiaecset és tinta, origamipapír, könyvek, kendők, legyezől, evőpálcika, japán shoujo-antológiák... minden, ami szemszájnak ingere. /Haza is jött velem végül egy toll (400,-), egy ecset (600,-), egy doboz tinta (500,-), két csomag origamipapír (2x400,-), hat Ribon (5x20,-), három könyv (3x0,-), egy újság (0,-), egy tál (500,-), egy tálcácska (500,-), egy kistálka(800,-) meg Tune kapott tőlem egy kis fekete japán teakiöntőt (800,-).
  Ezen kívül elvileg volt filmvetítés, zazen, dinnyetörő, városnézés, karaoke, yukata-próba és kézművesség...

Személyes véleményem a táborról az, hogy tavaly kisebb és barátságosabb közeg volt jelen, változatosabb programokkal, felszabadultabb hangulattal. Ehhez viszonyítva idén rengeteg külföldi volt, többen voltunk alapból, nagyon klikkesedett volt a közösség, egyszínűbb a délutáni program, arról nem is beszélve, hogy itt a fél nap helyett vagy másfél, két nap kellett a hangulat feloldódásához...
Illetve, hogy mintha kicsit kevesebb lett volna az anyanyelvi vendég a táborban, aki részt vett volna az oktatásban is. Tavaly volt simán olyan 6-8 vendég az öt nap alatt, most pedig volt Makino-san, Reika-san, Maki-san, a kakkoii bishi... és még egy nő. Plusz a kalligráfiás hölgy, meg Gotou sensei, ami így még mindig nem üti meg a tavalyi mennyiséget.
A térigény ezúttal azonban nagyobb volt - nemcsak a tavalyi, de idén már a főépületet is használatba vettük két teremmel, ha jól tudom. Ami nem volt baj persze, mert itt voltak ilyen kis édes-aranyos egyszemélyes asztallapos-székek... ami megkönnyebbítette a tanulást.
Szervezettebb is volt, azt kell hogy mondjam. Jól kitalált, zökkenőmentesebb, odafigyelőbb volt. Csak ne lett volna a két nyelvóra között a kultúrprogram - mire belejött az ember, ért véget az egyik - és délután már senkinek sincs kedve gondolkodni...
De határozottan kellemes volt, főleg miután összeszokott az "animés" csoport Eszter, Tune, Péter, Mihály, és az én jelenlétemmel. Onnantól határozottan jobb volt a hangulat. /Egyébként a képen is ez a formáció látható./
Összességében kellemes egy hét volt, mind a nyelvtudásom, mind a kultúrtudásom, mind a szemem számára.

Versailles koncertbeszámoló

2010. 07. 11.-én, Vasárnap este 20:30-kor a Diesel Klubban egy álom vált valóra - a Versailles fellépett.

Az egész vasárnap a készülődés jegyében telt - nagy pánikom volt a "mit vegyek fel" témakörben, de végül meg sikerült oldani a problémát, a megszokott szoknyámmal, a fekete toppal, meg egy fekete sportcipővel...

Úgyhogy fél hatkor elindultunk Tune-nal, hatra kint is voltunk a ligetben kényelmesen. Ott a nyakamba ugrott Ildi, és mesélte, hogy látták őket, és hogy Kamijo-t megviselte a repülés...
Majd beálltunk a sorba, összehaverkodtunk a mögöttünk álló párossal - Kittivel és Patríciával, ha jól emlékszem...
És olyan fél, háromnegyed nyolcra bent is voltunk. A terem lépcsőjén álltunk meg - a tökéletes látás kedvéért, amire nem id volt egy deka panasz sem részemről, mindig mindenkit tökéletesen lehetett látni.
Az odkinti sikítások értelmetlenek voltak, ezek bent is folytatódtak - Staffosok kaptak örömsikolyokat - egykettőt én is megeresztettem, de az üres színpadnak már én sem visítottam...
Aztán fél kilenckor kijöttek... és istenem... Gyönyörűek~ nagyon gyönyörűek voltak. De tényleg, olyan szinten, hogy az már... leírhatatlan. Mindannyiukból sugárzott a boldogság, a szépség... azok a ruhák pedig...!
Fergeteges koncertet adtak. Az ámulattól az utólag kiderült hibák nekem fel se tűntek nagyon, csak sikítoztam a tömeggel, berekedésig és még tovább, hogy végre láthatom őket, hogy végre itt vannak, hogy végre hús és vér emberek...
Látszódott rajtuk, hogy élvezik. Buzdították a tömeget, mindig többre és többre, és nagyon közvetlenek voltak, végig mosolyogtak, nevttek szinte.
És a tömeg is eszméletlen volt, egyszerre lélegzett szinte az a párszáz ember, aki jelen volt...

Azt, hogy milyen számok voltak, meg nem tudnám mondani... Volt Aristocrat's Symphony, Ascendead Master, Reminiscence, Zombie, God Palace, Princess... talán Rosen Schwerz is, meg Ai to kanashimi no Nocturne... Eleinte kicsit szokni kellett a furább hangzást, de hamar rendbejött minden, és amit kaptunk, az egy fenomenális élmény volt.

Ami mondjuk zavart, hogy a mögöttem álló csak végig vette az egészet/ fotózott... Noha külön kérték, hogy ne... /Én is szívesen tettem volna, de bennem van annyi tisztelet a kedvenc előadóm iránt, hogy türtőztessem efféle késztetéseimet.../

Miután véget ért a koncert, a föld kezdett el imbolyogni... és sikerült megállapítani, hogy fénynél a Diesel korántsem olyan nagy és cool mint sötétben... Ráadásul a marc-pultról is lemaradtunk, pedig az a poszter nagyon tetszett volna... *szipp*

Háromnegyed éjfélig maradtunk, közben találkoztunk egykét lolitával - Pálmával, Mikuval, és Sayuichivel... S mivel addig sem kezdődött el a meet&greet, eljöttünk Tune-nal...
(és hazafele megvolt az adrenalin-adag is...)

Nagyon jó volt. Legközelebb első sor, az is fix...