Versailles koncertbeszámoló

2010. 07. 11.-én, Vasárnap este 20:30-kor a Diesel Klubban egy álom vált valóra - a Versailles fellépett.

Az egész vasárnap a készülődés jegyében telt - nagy pánikom volt a "mit vegyek fel" témakörben, de végül meg sikerült oldani a problémát, a megszokott szoknyámmal, a fekete toppal, meg egy fekete sportcipővel...

Úgyhogy fél hatkor elindultunk Tune-nal, hatra kint is voltunk a ligetben kényelmesen. Ott a nyakamba ugrott Ildi, és mesélte, hogy látták őket, és hogy Kamijo-t megviselte a repülés...
Majd beálltunk a sorba, összehaverkodtunk a mögöttünk álló párossal - Kittivel és Patríciával, ha jól emlékszem...
És olyan fél, háromnegyed nyolcra bent is voltunk. A terem lépcsőjén álltunk meg - a tökéletes látás kedvéért, amire nem id volt egy deka panasz sem részemről, mindig mindenkit tökéletesen lehetett látni.
Az odkinti sikítások értelmetlenek voltak, ezek bent is folytatódtak - Staffosok kaptak örömsikolyokat - egykettőt én is megeresztettem, de az üres színpadnak már én sem visítottam...
Aztán fél kilenckor kijöttek... és istenem... Gyönyörűek~ nagyon gyönyörűek voltak. De tényleg, olyan szinten, hogy az már... leírhatatlan. Mindannyiukból sugárzott a boldogság, a szépség... azok a ruhák pedig...!
Fergeteges koncertet adtak. Az ámulattól az utólag kiderült hibák nekem fel se tűntek nagyon, csak sikítoztam a tömeggel, berekedésig és még tovább, hogy végre láthatom őket, hogy végre itt vannak, hogy végre hús és vér emberek...
Látszódott rajtuk, hogy élvezik. Buzdították a tömeget, mindig többre és többre, és nagyon közvetlenek voltak, végig mosolyogtak, nevttek szinte.
És a tömeg is eszméletlen volt, egyszerre lélegzett szinte az a párszáz ember, aki jelen volt...

Azt, hogy milyen számok voltak, meg nem tudnám mondani... Volt Aristocrat's Symphony, Ascendead Master, Reminiscence, Zombie, God Palace, Princess... talán Rosen Schwerz is, meg Ai to kanashimi no Nocturne... Eleinte kicsit szokni kellett a furább hangzást, de hamar rendbejött minden, és amit kaptunk, az egy fenomenális élmény volt.

Ami mondjuk zavart, hogy a mögöttem álló csak végig vette az egészet/ fotózott... Noha külön kérték, hogy ne... /Én is szívesen tettem volna, de bennem van annyi tisztelet a kedvenc előadóm iránt, hogy türtőztessem efféle késztetéseimet.../

Miután véget ért a koncert, a föld kezdett el imbolyogni... és sikerült megállapítani, hogy fénynél a Diesel korántsem olyan nagy és cool mint sötétben... Ráadásul a marc-pultról is lemaradtunk, pedig az a poszter nagyon tetszett volna... *szipp*

Háromnegyed éjfélig maradtunk, közben találkoztunk egykét lolitával - Pálmával, Mikuval, és Sayuichivel... S mivel addig sem kezdődött el a meet&greet, eljöttünk Tune-nal...
(és hazafele megvolt az adrenalin-adag is...)

Nagyon jó volt. Legközelebb első sor, az is fix...