2011. augusztus 25., csütörtök

Ajánló: Murdoch nyomozó rejtélyei


Cím: Murdoch nyomozó rejtélyei
Eredeti cím: Murdoch Mysteries
Részek száma: 4 (évad) x13 (rész)
Év: 2008-tól
Műfaj: kanadai-angol krimi-drámasorozat
Vetítik: Cool-on, hétköznap reggelente 10:05-től ( a filmet a film+-on hasonló idősávban)

Leírás:
Az 1890-es évek Torontójában nyomozó krimihős, William Murdoch (Yannick Bisson) olyan gyilkosságokat fejt meg újításaival, amelyekhez még ötlete sincs a főnökének. Igazságügyi, orvostani módszereinek használata és hihetetlenül pontos következtetései mindig nyomra vezetik a zsarut. Lelkes segítői, Dr. Julia Ogden patológusnő (Helene Joy) és George Crabtree közrendőr (Jonny Harris) mindenben támogatják őt, habár Murdoch sok kétkedőre és haragosra tesz szert a nyomozási eljárásai során.

Személyes vélemény:
Elsőként a kapcsolódó, a sorozatot megelőző négy részes filmsorozatról (2004-től) ejtenék néhány szót. William Murdoch (Peter Outerbridge), a Scotland Yard nyomozója igazán korhű keménykalapos, visszafogott úriember, aki felettébb jártas a munkáját segítő tudományok nagyja részében, s követi a világ kriminológiai fejlődését, hogy mindig napra kész legyen a bizonyítást illetően - még ha a környezete gyakran csúfot is űz belőle emiatt. Legfőbb társa és támasza a törvényszéki tudós, Dr. Julia Ogden (Keeley Hawes) akivel közelebbi viszonyba is kerül a négy rész alatt, valamint George Crabtree (Matthew MacFadzean) közrendőr, illetve az ex-prostituált Ettie Weston (Flora Montgomery).
A sorozat kicsit komoly, többnyire sötét jelenetekkel, bemutatja a kor züllöttségét és kreativitását. Leginkább a régi Sherlock Holmes filmekhez tudnám hasonlítani a hangulatát. 
Most pedig térjünk rá a négy évados Murdoch-sorozatra, melyben a felügyelőt Yannick Bisson alakítja, akit hasonló szerepkörben ismerhettünk meg a Sue Thomas - F.B.I. részeiben. Itt szintén egy már-már tudós jellegű Murdoch-ot formál meg a színész, azonban Bisson jóval fiatalabbnak és életrevalóbbnak, élénkebbnek mutatja a karaktert. Ezáltal Murdock nem Sherlocki, hanem inkább hasonlít Horatio Caine-hez.
A filmsorozattal megegyezően itt is fontos szerepet kap Dr. Julia Odgen (Helene Joy) patológusnő, azonban kevésbé hangsúlyos kettejük kapcsolata - meg úgy az egész szerelmi szál, mivel Ettie Weston karakterét mintegy kihagyták. Talán egyedül George Crabtree (Jonny Harris) közrendőr maradt meg teljes egészében, továbbra is a nyomozó hű szolgálatában.
A sorozatot leginkább a Helyszínelők-höz tudnám hasonlítani, hasonlóan nagy hangsúlyt fektet a tudományosságra (Dr. Julia Odgen nagyon hasonlít Angela Montenegro-ra a Dr. Csont-ból vagy Dr. Alex Woods-ra a Miami helyszínelőkből) és ennek erős látványvilágára - habár nem olyan fejlett a technika, sokkal látványosabb. Történetvezetése is hasonló a fentebb említett sorozathoz (vagy bármelyik mai krimihez), s izgalmas együtt nyomozni Murdoch-kal, még ha olykor az ő lépései is kiszámíthatóak.
Látványvilágát egyszerűen imádom - a színes társasági jeleneteket éppúgy, mint a sötét éjszakában játszódó gyilkosságokat, a zenei aláfestés átlagosan jó, a karakterek sokszínűek, a színészi játék átlagos, nem kiemelkedően jó.
Amiért megszerettem a sorozatot (a jóképű és okos Murdoch-on kívül) az a társadalmi belátás, amit nyújt az adott korra nézve - hogyan viszonyultak az emberek a prostitúcióhoz és őrülethez, illetve akkoriban hogyan kezelték az efféle felmerülő problémákat. Meg természetesen a ruhák!
Ajánlom bárkinek, aki szereti a krimit és a tizenkilencedik század végét!

2011. augusztus 9., kedd

Pay It Forward játék

Mondhatni, saját "logó" a játékhoz ;)
Több kreatív blogon is találkoztam már a játékkal régebbi bejegyzések között, és megjött hozzá a kedvem, hogy indítsak egyet én is, bár kicsit módosított szabályokkal. =)
Az első három kommentelő kézzel készített ajándékot fog kapni tőlem három hónapon belül, amennyiben kiteszik a blogjukra a logót, hogy ők is megajándékozhassák az első három jelentkezőt.
Meglátjuk, van-e érdeklődő =)

2011. augusztus 4., csütörtök

Piknikkosár - a felújítás

Amikor megvettem, ilyen volt...
Épp Vaterán nézelődtem (rossz szokás) amikor véletlenszerűen beütöttem a 'piknikkosár' kifejezést, és kijött a fentebbi csoda... én pedig már láttam magam előtt a kis társaságot, akik egy réten piknikeznek. Nem volt megállás, elindultam a lejtőn, és csak ezen járt az agyam. Adtam ugyan pár napot az Univerzumnak, hogy engedélyt kapjak a megvételére (avagy "ha elviszik, nem nekem szánta a sors") de senki nem csapott le rá, így én megtettem. Átvétel végett kibumlizás világ végére, majd itthon kigyönyörködtem magamat benne... és már láttam magam előtt az új bélését a kosárnak. 
Az eredeti bélés elég gyenge és foltos is volt, valamint - lássuk be - a kékeszöld-fehér kockák nem túl vidámak... így eldöntöttem, hogy újra fogom alkotni a belső részét. Mert igen, megint megszállt a "mindent meg tudok csinálni" állapot, ami nálam elég gyakori, és olyankor mindig olyan dolgokba fogok bele, amilyeneket még életemben nem csináltam - mint például ez is =) (A benne lévő furnérlemez faszínű bogarakkal volt tele...)

Felhasznált anyagaim a 46x30x20cm-s kosár belsejéhez
  • 35cm piros-fehér kockás alapon fehérvirágos lenvászon (490/m - 172,-)
  • 35cm lepedővászon (800/m - 280,-)
  • 35cm vatelin fél centi vastag (690/m - 242,-)
  • 4 db 15mm-es patent alsó fele (1 csomag/15darab 15mm-es nikkelezett patent beverővel 990,-)
  • 27x43cm-es kartonlap (vagy max 1mm-es furnér, ha van - nem volt, házilag megoldottam)
  • 8db... ilyen... két lapos végben végződő szög, amit szét lehet hajtani (van itthon rengeteg)
  • tű és rengeteg fehér cérna, ollók, kalapács, mérésre alkalmas eszköz
  • a kosár eredeti, 1mm vékony szivacsanyaga
Elkészítési idő: ha a munkával töltött napokat számolom, 5 nap
Anyagköltség: 1200,- (kosár) + kb 1800,- (vennivalóim) = 3000 forint


és ezt hoztam ki belőle...
Elsőként szétszedtem az eredeti belsőt. Damillal volt itt-ott belerögzítve a bélés, a felső kosár furnérlemeze vékony, gyenge és bogaras volt... így a szivacson és a pántokon kívül semmit nem tartottam meg.
Először is, kiszabtam az alsó kosár minden oldalpaneljének anyagát, kimostam a szivacsanyagot, kivasaltam a két vásznat, majd a paneleket elkezdtem egyesével kézzel összevarrni (három oldal, majd bele a vatelin és a szivacs, majd negyedik oldal) majd ezt követően a paneleket varrtam össze kosárformává. Ugyanezt a felső kosár belsejével is eljátszottam, majd méretre vágott kartont minden oldalán páros számú alkalommal kilyukasztottam, hozzávarrtam a felső kosarat, majd eldöntöttem, hova jöjjenek a pántok (én ostoba, elfelejtettem lemérni szétszedés előtt!) majd azok rögzített végének lyukakat fúrtam, majd a széthajtós szöggel és harapófogós kalapácsolással rögzítettem őket (a szomszédok imádhattak közben) majd újabb lyukfúrogatás a patentok alsó feleinek, majd újabb kalapácsolás következett. Ezt követően mindkét kosárrészt rögzítettem a rattankosárhoz cérnával kétszer (fent háromszor) törekedve a láthatatlanságra.

Technikai kihívások és nehézségek a folyamat során:
  • rögzített pántok leszerelése a furnérlemezről (megoldva: széttéptem, letéptem, levágtam, kilyuggattam)
  • patentok beverése (a dobozon levő kép sokat segít, amint az ember tudja értelmezni az ábrát...^^")
  • végső rögzítés - még kipróbálásra vár, hogy mennyire bírja majd a felfüggesztésem a strapát...
  • varrás - ha nem varrtam vagy 15 métert végig kézzel apró öltésekkel, akkor egyet sem. Most már legalább érzem az ujjaimat.
Összességében nagyon jó vétel volt a kosár, még így felújítással együtt is, mert bebizonyítottam, hogy meg bírom én ezt csinálni, ha akarom, olyanra, amilyenre megálmodtam. Esetleg lenne valakinek kedve piknikezni...? =)

2011. augusztus 3., szerda

Ajánló: Garrow törvénye


Cím: Garrow törvénye
Eredeti cím: Garrow's Law
Év: 2009
Műfaj: angol filmdráma
Részek száma: 8 (2 "évadra" bontva)
Csatorna: Viasat History  (aug. 19.-től 23.00-tól minden nap, majd kétszer ismétlik, 8-8 óra elteltével)


Leírás:
Ez a filmsorozat a György-kori Londonban az Old Bailey környezetébe helyezve valódi jogi esetek alapján mutatja be a korra jellemző korrupciót és társadalmi jogsértést a XVIII. század végén. Minden epizód egy-egy esettel kezdődik, amelyek az Old Bailey archívumaiban találhatók abból az időszakból, erőszakról és gyilkosságról, árulásról és korrupcióról, és bemutatja, hogy William Garrow és társa, John Southouse hogyan fedte fel az igazságot a jog győzelméért harcolva. Egy olyan korban, amikor a védelem csak az ügyek kis része esetében működött, az ifjú Garrow az elnyomottakat támogatta és úttörője volt a bűnvádi eljárások szemtanúival szemben feltett keresztkérdéseknek, lerakva ezzel napjaink modern jogrendszerének alapjait.

Személyes vélemény:
Kinek ajánlanám a sorozatot? Mindenkinek, aki szereti a kosztümös drámákat és él-hal a jogi civódásért - mint én. 
Adott egy fiatal, igazság-párti ügyvéd, aki nyomás alatt remekül brillírozik a tárgyalóteremben, aki képes majdnem mindent feladni az igazságosság nevében - a hősünk, Mr. Garrow, aki csupa "esélytelen" ügyet vállal el. Segítségére van azonban az idős Southouse, aki amolyan pártfogó-apafigura, remek stílussal, és kedvenc ügyvédünk oldalán áll egy bájos, fiatal asszony, Lady Hill - amikből pletykák és bonyodalmak is születnek, ugyanis a hölgy férje, Sir Arthur Hill magas rangú politikus, az Admiralitás tagja, aki Mr. Garrow fő ellensége lesz (főleg a sorozat második felében).
Hamis és koholt vádak, rengeteg hamis tanúzás és elferdített igazság, kicsit kevesebb "utolsó pillanatban fordul a kocka" effektus, és tengernyi ármánykodás és összeesküvés és korrupció. Tipikusan olyan sorozat, ahol nem számít az adott ügy végkimenetele, inkább a mindent mozgató szálakra és személyes kapcsolatokra való hatása a fontos.
Ami a "kinézetet" illeti, a hangulat mindig kellően feszes vagy nyugodt, a színvilág alapjáraton sem a legvidámabb, de szükség esetén kellően nyomasztó, panasz nem lehet rá. A magyar szinkront egyszerűen imádom, a párbeszédek jól eltaláltak - az a kevés poén, ami van, mindig jól van tálalva.

2011. augusztus 1., hétfő

Shibuyacon beszámoló

Ideiglenesen kép helyett a plakát
Időpont: 2011. július 30. (szombat)
Helyszín: Garay Üzletház
Szervező: MAT

Habár a tervezettek szerint idén nem került volna megrendezésre MAT szervezésű con, a Garay Üzletház (és a benne helyet kapó Manga Pub) kedvező ajánlatának köszönhetően július utolsó szombatján anime rajongók hada áraszthatta el az Üzletház első emeletét.
Az említett szombati nap folyamán a járókelők gyakran botránkozhattak vagy illetődhettek meg a Garay Üzletház környékén és földszintjén tábort verő érdekes kinézetű, harsány fiatalok több száz fős tömegén, akik a ShibuyaCon nevet viselő rendezvényre akartak bejutni. A kilenc órai nyitást követően háromnegyed órán belül eladták a helykorlátozásnak megfelelő 500 karszalagot, azonban nem kevés rajongó képes volt órákat várni a bejutásra. 
A mi jegyünk már negyed tízkor megvolt, így kényelmesen és nyugalomban tölthettük el a kapunyitásig lévő időt, azonban nem egy ismerős maradt hoppon, mivel nem értek ki elég koránra - néhányuknak azonban szerencsés módon sikerült még jegyet szerezniük a későbbiekben. Tíz órakor a tömeg elindult felfelé, az első szintre, azon a két mozdulatlan mozgólépcsőn, melynek oldalain biztonsági őrök figyelték (?) a belépők karszalagjait.
A vállalkozó szelleműek azonnal beálltak a MAT pulthoz, hogy megkezdhessék a hajtóvadászatot a 10 pecsét után, mi is így tettünk - korábbi rendezvény karszalagjával és programfüzetével, valamit Tune Sakuragis kitűzőinek segítségével 3 pecséttel közelebb a célhoz indulhattunk az önismereti kanyarhoz, ahol Japánnal kapcsolatos kérdéseket válaszolhattunk meg, s a 11 órakor kezdődő Nanás előadásra már négy pecséttel ültünk be. Az előadás maga érdekes volt, egy szimpatikus Károlis lány tartotta. Főleg a japán társadalomról, illetve a nemek helyéről volt szó, az anime mozzanatai pedig a szemléltető példát jelentették.
Az ötödik pecsét megszerzése után kicsit szétnéztünk a boltok kínálatában, ahol a megszokott manga- és fancucc kínálaton felül (az árusok többségét még a Petőfi Csarnokos Conokról ismerhettük) nem egy, kifejezetten japán termékekre specializálódott stand is helyet kapott. A csábításnak ellenállva üres kézzel hagytuk ott a pénzköltő részleget, s hatodik pecsét reményében szavazatot adtunk le az obento-versenyen, szétnéztünk a galériában és megcsodáltuk a rajzokat, majd beálltunk a DDR-ezni vágyók sorába, ahol majdnem betolakodtak elénk.
Itt megemlíteném, hogy eleinte ugyan kétségeim voltak a helyszínnel kapcsolatban, azonban a térkép és a valós elrendezés megpillantása után már elégedett voltam, ugyanis a kifejezetten nem szokványos helyszínt sikerült maximálisan kihasználni, a programok nagyja a központi részen zajlott, bár a DDR és a workshopok alaposan el lettek dugva a szem elől. Emellett, ami még viszonylag zavarónak minősült, az az volt, hogy az emelet négy mosdója közül csak kettő volt kinyitva - és nem viseltek megkülönböztető jelzést a használaton kívüliek.
A programok természetesen a nap előre haladtával egyre nagyobb késéssel kezdődtek, így vagy negyed órát kellett várakoznunk a következő kiszemelt előadásunkra, a Négy isten mítosza az animében címűre, ami nem volt ugyan rossz, de különösebben jó sem. A fennmaradó két pecsétet konzolozással szereztük meg (soha többé!) majd pedig leadtuk a 10 próba pecsétgyűjtő lapját, s kitűzőt választottunk - velem egy Hachi-s jött haza végül.
Belenéztünk a levetített AMV-kbe kissé, illetve a dorama-vetítésbe is (rengeteg gyönyörű bishi!) illetve meghallgattuk az eredményhirdetést és kicsit beültünk még zárásul a karaokéra, sőt, 1-1 számra ki is próbáltuk (soha többé nem fogok mikrofont a kezembe!) majd elindultunk haza nyolc óra magasságában.
Összességében kellemes con volt, nem olyan, mint a korábbiak, de legalább MAT-os con hangulatú volt, s találkoztunk ismerősökkel, megismerkedtünk másokkal pár szó erejéig, illetve sorra ölelgethettük az aranyos FREE HUG-os fiúkat.
Szurkoljatok, hogy a ShibuyaCon-os karszalag ne rólam essen le először, mert erre is kötöttünk fogadást ;)