 |
| Az ihletadók, az alapanyagok |
Az egész úgy kezdődött, hogy pedagógusnapra virágot adtunk a tanárainknak, azonban máig több szál rózsa is megmaradt, eléggé ramaty állapotban, melyek a kukában kötöttek volna ki, én azonban a fejeiket, úgy döntöttem, megmentem. Erre egyik osztálytársam feltett egy kérdést:
"Te mindent szeretsz, ami halott?"
Akkor nem feleltem erre a kérdésre, nem tudtam mit mondani. Azonban a délután folyamán beugrott a válaszom. Most azt felelném, hogy:
"Nézd meg jobban őket. Ezek a virágok nem halottak. Közel állnak hozzá, de nem halottak."
Mint a képen is látszik, alul az enyészetnek engedő rózsafejek, melyeket megmentettem, tényleg haldoklónak tűnnek. Azonban ha leszedjük a felső réteget, amit mutatnak (fent balra) akkor meglátjuk a gyönyörű, selymes rózsaszín szirmokat (fent jobbra).
Hogy mit mondanék, miért mentettem meg ezeket a virágokat? Mert tudtam, hogy több rejlik bennük, mint mutatják. Tudtam, hogy fotómodelljeim lesznek a szirmok. Tudtam, hogy a szemetesbe gyűrve elpocsékoltuk volna őket. Felhasználtam, ami másnak nem kellett.
Felhasználtam, ami másnak halott. Így véve szeretem a halott dolgokat.
Az eredmény pedig:
 |
| "Sweet Pain of the Ladies" |
 |
| "Rosepetals with Tea" |
 |
| "Rose and white rosepetals" |
 |
| "Under the Corset" |
Ami a képek címeit illeti, tudom, hogy rémes az elnevezőképességem, de nem tudom megállni, hogy ne angol címeket adjak a képeknek - még azután is, hogy felhívták egy dologra a figyelmemet... *blush*
Összességében büszke vagyok magamra, még ha nem is különösen jó képek, legalább a sajátjaim, saját beállításokkal és eszközökkel.
Rég nem sikerült ilyen jól fotóznomX3
Egyébként, a képen a fűző saját. Ami pedig a csészét illeti... nos, a szemfülesebbeknek azonnal szemet szúrhatott, hogy nem a saját tányérja van alatta. Ugyanis ez az egyetlen csészém, amihez nincsen tányérka. Pedig annyira jó lenne! Így kénytelen voltam egy másikéval helyettesíteni. Remélem nem túl szembeötlő^^"