 |
| (Egy régi saját kép, mert muszáj.) |
- Először, mikor képeken láttam, valami csodálatos, elérhetetlen dolognak tűnt, mint egy igazi vágyálom.
- Miután magyar nyelvű blogokat is találtam a témában, jöttem rá, nem álom, csak elérhetetlen valóság - elvégre, közel nem álltam azon a szinten, hogy képes legyek lolita lenni.
- Hiába tűnt elérhetetlennek, néha nem bírtam megállni, hogy ne nézegessek ruhákat, annyira vonzó, ösztönző volt - akkortájt kezdtem el változni - mivel a környezet is változott.
- Elkezdtem rendszeresen olvasni blogokat, s lassan tudtam, éreztem, a lelkemben a valami már lolita - így ez lett a célom - hogy fizikailag is egyre közelebb érezhessem magam a dologhoz.
- Úgy másfél évvel ezelőtt célból rémmé változott a lolita világ - eljutottam oda, hogy személyesen elmegyek egy találkozóra, amihez hónapokig gyűjtöttem a bátorságot, és relatíve pozitív csalódás volt a közeg =)
- Szépen lassan beilleszkedtem (viszonylag), de a rémálom kezdetben megmaradt - lolitában járni az utcán, mások is észrevettek, miegyéb - majd, emlékszem még a találkozóra, hazafelé menet büszkeség öntött el, hogy "igen, ez vagyok én" és elszállt a kellemetlen érzés.
- Közben (részben a lolita, részben kézműves összeülések hatására) előjött a késztetésem ahhoz, hogy újra kreatívkodjak, ismét ösztönzőleg hatott rám - alkottam, másnak ajándékba, és élveztem minden percét - vagy olykor csak magamnak, és sikerélmények tömkelege várt rám.
- Elkezdtem szebbnek látni önmagamat, s nőbbnek (bár ezen még komolyan dolgoznom is kell), foglalkozni a megjelenésemmel, a mozgáskultúrámmal, az életvitelemmel.
- A havi rendszerességű találkozók amolyan kisebb ünnepeknek is bizonyultak, amiket vártam igazán, ahova mindent beleadva kiöltözhettem, kellemes felüdüléseknek, feltöltődéseknek.
- Így vált álomból lassacskán életmóddá a lolita, s én hiszem, mindig is bennem élt erre a "hajlam", csak kellett a kezdőlökés, hogy "átváltozhassak". =)
Az utolsó kettővel teljesen egyetértek :)
VálaszTörlésÉs a kép is nagyon jó :))
...Olyan furcsa ezt olvasni. Mert ezt így nagyon nem osztottad meg velem, de... örülök neki, ha ez egy ilyen pozitívság az életedben, és remélem, olvashatunk még tőled ilyen gondolatokat. (a címből kiindulva remélem. Ezt a 30nap-dolgot kifejted bővebben, ha megkérlek? =))) )
VálaszTörlés...Annyira ösztönző vagy. Láttalak téged már az elején... és ennyit változni pozitív irányba... Nem is tudom. Köszönöm! ;)
Cukorpenna: Köszönöm =)
VálaszTörlésTune: Én köszönöm =) Ez a 30napos dolog ilyen... 30 napnyi feladatocska van, amit blogon vagy kommentben lehet csinálni, s Nana blogjáról indult a dolog =)
Az eleje egy szörnyen ismerős érzés, a többit nem ismerem, aén csak próbálok elindulni egy úton, de mindig van valami ami pillanatokra visszaránt
VálaszTörlés