Ezidáig én is gyakran vettem ajándékokat a szeretteimnek. De soha nem nagy vagy drága dolgokat - apróságokat, hogy kifejezzem, szeretem őket, fontosak nekem.
Viszont arra is emlékszem, hogy kisgyerekként kézzel csináltam ajándékot apunak és anyunak. Nem volt miből vennem, így csináltam valami nem épp szép dolgot - de nem ez volt a lényeg. Kézzel, szeretettel készült, csak nekik. Másnak nem volt olyanja. Én pedig mindig büszke voltam erre.
Idén elhatároztam, hogy a Karácsonyomat úgy alakítom, ahogy én szeretném. A kapott ajándékokat nem bontom ki karácsonyig - ha csak az ajándékozó nem szeretné. Ezen felül a tágabb baráti köröm számára kézzel készített ajándékokat adok - többnyire fülbevalókat vagy karkötőket.
Mindegyikkel egyenként megszenvedtem amit kiadtam a kezeim közül, ráadásul személyre szabottan próbáltam összeállítani az ajándékcsomagocskákat. Ugyanis elvem, hogy egy apró csomag legalább három dolgot tartalmazzon - még ha abból egy a kísérő csoki is. Persze nem azt mondom, hogy csak kézzel készített ajándékot adtam, mert volt amit vettem, de legtöbbször kézzel készített dologról van szó.
Valamint, megfogadtam, hogy ha lemegy a karácsonyi szezon, jövő karácsonyig nem fogok kézzel ajándékot csinálni. Az elmúlt időszakban a kiadott 15 ajándékban a vett elemek felett használtam zsugorfólia-technikát, hímzést, karkötőcsomózást és gyöngyfűzést. És mondanám, hogy egy évre kiéltem a kreatív ötleteimet, de nem így van.
Csak az az egy probléma van, hogy én nem hordok annyi ékszert mint amennyit kedvem lenne megcsinálni...
Sőt, azt hiszem, át fogok állni a kézzel készített ajándékokra, ugyanis sokkal többet fejeznek ki mint megvásárolt tömeg-gyártott drága társaik. Személyesebb ajándék.
Egyébként is, a Karácsony nem a nagy és drága ajándékokról szól, hanem a szeretetről. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése