Pénteken nővérem törlesztette a tartozása felét, s levittem magammal négyezret, hátha alapon.
Először is, csokit akartam venni, azt a nagyonnagy táblát, ami ötszáz forint - Milka - de lebeszéltem magamat. Mára már világossá vált számomra, hogy ha az ösztöneim azt súgják, "csoki", akkor nem szabad ellenkezni.
Két nagyobb stand között volt egy idős bácsika, a földön rongyon lévő portékáival - s ott láttam meg azt a szépséget. Egy apróbb, nyol centi átmérőjű porcelán bonbonos dobozkát. Az oldalán kékes virágmintácska, a tetején virág. Első látásra szerelem. Lehet, nem remekmű, de nekem nagyon tetszik, és megérte számomra az ötszáz forintot. S a legtöbb piacoshoz képest egy nagyon kedves és illedelmes bácsika volt - kedves piacost csak hármat tudok mondani rajta kívül...
A másik szerzemény egy fehér, 14-es blúz. Márkáját tekintve Miss Selfridge, árát tekintve 1100 forint volt. Kissé eléggé kivágott, kissé áttetszőcske, de méretét tekintve stimmel, s imádom rajta a fodrokat. Legrosszabb esetben varrok rá mégegy gombot, és akkor tökéletes lesz. De ennyire tetszó blúzt még nem találtam.
Mondjuk, ehhez a ruhás eladóhoz azért néztem el, hogy hátha lesz jó szoknya, de amilyen az én szerencsém, nem volt. De nem adom fel, biztos vannak szép szoknyák még a világban... *sóhaj*
Mondjuk, ehhez a ruhás eladóhoz azért néztem el, hogy hátha lesz jó szoknya, de amilyen az én szerencsém, nem volt. De nem adom fel, biztos vannak szép szoknyák még a világban... *sóhaj*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése