Könyvajánló: Veszett lelkek városa

Cím: Veszett lelkek városa
Írta: Jonathan Cross
Kiadó: Agenda kiadó
Kötés: Puhatáblás, ragasztókötött
Oldalak száma: 304
Kiadás éve: 2007
Ára: 1990 forint (én 650-ért szereztem meg)

Rövid leírás

Blackyard más, mint a többi város. Ide mindenki egy ódon busszal érkezik, legyen elnök, vagy egy örök lázadó, mint Nick Sanders. Az utcákon fagyos szél söpör, s ha éjszaka feltűnik a rettegett halottaskocsi, a város megannyi lakója reszketve kulcsolja imára hitetlen kezét, hogy a feketébe öltözött sírásó ne érte jöjjön. Ilyenkor az ittlét gyötrelmeit feledve könyörögnek a maradásért, hisz aki elhagyja ezt a rémisztő betonkatlant, az utolsó útjára indul, amely épp úgy vezethet a megváltó szabadságba, mint az örök kárhozat mocsarába.

Nick nem hiszi a sorsot.Am az itt töltött időtlen napok alatt ráébred, nincsenek véletlenek a Veszett Lelkek városában. Az apró jelek lassan feltárják előtte Blackyard valódi énjét. Elhagyhatja-e Nick ezt a helyet, ahol minden nap akarva-akaratlan vezeklés a bűneiért? Szabadulhat-e ebből a börtönből, ahonnan a halál sem szabadíthat meg senkit? 

Jonathan Cross méltán a thriller egyik mestere. Új regénye a Veszett lelkek városa egy olyan hihetetlen mégis hihető történetet meséi el, amelyben mindenki megtalálja saját karmáját. Egy történetet, mely olvasása után kétszer is meggondolja mit tesz, hisz Blackyard lehet akár valóság is ...

Személyes vélemény

A borítón akadt meg a szemem. A csinos srácon, akinek a fél arca fura. Majd jött a cím. "Veszett lelkek városa", írta. Rögtön sejtettem a környezetet, s eldöntöttem, kell. Bele akarok olvasni, max nem köt le. Nem így lett.

Nem az a letehetetlen könyv, de azt sem mondanám, hogy unalmas. Érdekes egy 'világa' van, ami az első száz oldal alatt még különös, de utána teljesen természetes. És amit szerettem benne, hogy nem tudtam az elejétől kezdve (csak a vége felé) hogy hova fog kilyukadni a sztori, s még így is voltak nem várt fordulatok benne.

Nincs tökéletesen lezárva, s nem ismerhettünk meg mindent és mindenkit teljesen. Épp csak annyira látjuk át a dolgokat, amennyire a megértéshez és együttérzéshez kell.

Amit a legjobban imádtam, hogy pont olyan Isten-figura van benne, amelyikért élek-halok és imádom - nem a tökéletes, hanem a próbálkozó gyermek kaliberű - mindig, ha Istenen kellett gondolkodnom, ilyennek képzeltem, s féltem, csak nekem ilyen. De jó volt látni a figurák és szerepek nem megszokott létét. 

Ami a szereplőket illeti, a főhős kedvelhető, a segítői is többnyire, mindenki életszagú, és tényleg mindenki gyarló. A viselkedési furcsaságok is magyarázatot kapnak sorra.

Nem egy remekmű, viszont a végén nem bírtam letenni. Tipikus befejezése van, de beszippantott Blackyard hangulata, s már várom, hogy egyszer a Szentek útján szállhassak le a buszról...

/Igény esetén kölcsönadhatom annak, aki kéri./