A tökéletes Karácsony

A tökéletes Karácsony számomra a tökéletes adventi koszorú elkészítésével kezdődne. Egy hosszú, fehér téglalap alakú porcelántányéron lenne, három lila és egy rózsaszín gyertyával (amely a harmadik lenne a sorban), körülötte szürkés fenyőágak lennének, egykét lila masnicskával, és műhóval. A várakozás idejében vasárnaponként mindig eggyel több gyertyát gyújtanék meg, nap mint nap falva kicsit az adventi kalendáriumból, amiben apró, kézműves finomságok lennének. Talán egy-egy misére is benéznék. 

(Kifejezetten vágyom egy kisit vallásosabb karácsonyra, mivel nálunk a vallási felhang teljesen kimaradt.)

Minden évnek meglenne a fő és mellékszíne, ami a fán és az ajándékok csomagolásán is visszaköszönne (idén nálunk vörös-arany színű a fa). Huszonharmadikán kitakarítanám és rendbe tenném a lakást, sütnék mézeskalácsot, bejglit, sütés-készen állna a gesztenye, s készítenék forralt bort és tojáslikőrt. Lenne egy kisebb összejövetel a barátaim számára, ahol lebonyolítanánk az ajándékcserét, s ennénk-innánk. Talán még közösen énekelgetnénk is (imádom a közös, kottából karácsonyi dalok éneklésének ötletétX3). Huszonnegyedikén délután felállítanánk a hatalmas, valódi fenyőfát (aminek a tűleveleit még júniusban is porszívózhatnám a szőnyegből), majd apuval közösen feldíszítenénk, először az égők, majd a gömbök, utána a nosztalgia-szaloncukrok jönnének... s végül én tenném fel a csúcsdíszt. Elrendeznénk az ajándékokat a fa alatt, közösen megvacsoráznánk. 

Másnap reggel lenne az ajándékbontás, majd mennénk a mamához, hogy nála is ünnepeljünk.

Én így képzelem el a tökéletes karácsonyt.

Szerencsére úgy érzem, évről-évre közelebb jutok hozzá. Idén én vettem a díszeket és a szaloncukrot. Sütöttem mézeskalácsot, csináltam forralt bort. És az ajándékokat csak holnap reggel fogom kibontaniX3

Japán Bazár

Időpont: november 19. (szombat) 13.00-15.00
Helyszín: Törökvész Általános Iskola (Bp, II., Törökvész út 67-69.)
Elméletileg japán vonatkozású használati tárgyakat, kézműves kiegészítőket, japán nyelvű videókazettákat, szusit/teát/édességet és játékokat lehet 100-300 forint körüli áron megvenni.
Emellett magasabb árfekvésben előfordulhatnak kisebb bútorok, konyhai kiegészítők és ruhák is.
A befolyt összeget a szervező iskola fejlesztésére fordítják.

Jómagam még nem voltam ugyan ilyen bazárocskán, de nagyon érdekel, tehát páran valószínüleg kimegyünk szétnézni jövő szombaton - annyira jó lehetX3 És hátha talál az ember egykét kincset ;)

Város trilógia 1: A holtak vonulása

Cím: A holtak vonulása
Sorozat: Város trilógia - első kötet
Írta: Darren Shan
Kiadja: Nyitott Könyvműhely
Év: 2010
Oldalak száma: 468
Kötés: puhatáblás, ragasztókötött
Ár: 3490,- (itt-ott 990,-)

Leírás:

A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. Ő a mindenható. Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város teljhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg. Capac életének sorsfordító eseményeinél furcsa módon a semmiből vak szerzetesek bukkannak fel. És miközben a jelenben él, rádöbben, hogy semmire sem emlékszik, ami azelőtt történt vele, hogy a Városba érkezett... Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának. A HOLTAK VONULÁSA a világsikerű Vámpír Könyvek és a Démonvilág szerzőjének első felnőttek számára készült regénye, a Város-trilógia első része. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi.

Saját véleményem:

Betérek az Örsön a hév melletti soron a kis könyveshez, nézem, ezúttal mit olvasok alacsony költségvetésből - könyvudvar is lehetett volna, de épp nem arra jártam, ez feküdt útban épp. Szerelmes regények és gyógynövényes könyvek. Semmi új. 

A holtak vonulása.

Hoppácska. Tetszik a cím. Véletlenszerűen felütöm, beleolvasok. A szövegezése megállja a helyét. Az adott oldal érdekesnek tűnt, nocsak. Könyv hátára fordítok. Érdekes a leírás - bár enyhén emlékeztet a Holt lelkek városára. Hoppácska, említett sorozatok... na ne, csak nem... jéé, Darren Shan. 

Azt mondják, jó. Kipróbáljuk. Életem legdrágább olyan könyve (990,-) amit olvasatlanul veszek meg. Minimum nagyon jónak kell lennie.

Este leülök, beleolvasok. Már a kezdésben látom, hogy annak a kis papírdarabnak nagy jelentősége lesz. Olvasok tovább. Nem elég emberséges a szereplő. Raimi Capac nem szimpatikus, és nem is unszimpatikus. Egyszerűen van. 

És nem csak hogy van, de még a története is nagyon lassan folyik. A tipikus lassan induló dolgok. Kell idő, hogy minden később szükséges elemet elhintsünk gyanú nélkül. Vagy száz oldal szenvedés. Pokol, de a Csúfoknál megtanultam, érdemes türelmesnek lenni.

Megérte. Amint beindul a gépezet, szépen történnek a dolgok, minden elhintett porszemet felveszünk. A nagyja nem meglepetés, aki olvasott már hasonlót -végig enyhe Holt lelkek városa ízt éreztem - annak a fordulatok nagyja nem volt idegen. Annak se, aki olvasott valaha könyvet, és gondolkodott - nem egyszer álltam le ordítozni Mr.Raimi-val, hogy szíveskedjen a felső fertályát használni, és gondolkodjon, ne csak meressze a seggét a lapokon. 

Összeállnak a darabkák, a nagyját mi magunk tesszük össze a sorok közt a háttérben, a cselekmény előtt. Erre jön a természetfeletti plusz. Ami az egész inka-ízt adja, az ok. Az egyetemes. A nemtetsző. Az alapötlet zseniális. A könyv vége meg finoman szólva is rémes ízt hagyott maga után. Lezárt. Amolyan X évvel később jellegű, amit befejezésnél sem bírok, nemhogy egy trilógia első kötetének végén.

A szereplők... nem is tudom. Capac Raimi érdekes figura. Róla tudunk valamennyit, a legtöbbet szinte. Az ő szemszögéből látunk mindent. Nem éreztem őt élő és mozgó karakternek. A Kardinális... ő már sokkal érdekesebb. Mindent egybe vetve ő az abszolút kedvencem, noha a története egy része összecsapott és túl extravagáns, mégis, benne láttam az emberi szörnyet, ami egyszerűen magával ragadott. A legtöbb szereplő üres volt és felszínes számomra, csak egy báb, és nem véletlenül. Conchita volt még elég emberi számomra, őt kedveltem. Ami a villac-okat illeti... epizódszereplők voltak, és mégis, rajtuk állt az egész történet. Pár oldalban megismerhettük a történetüket és a céljukat - de semmi többet. Túl fontosak voltak a bemutatásukhoz képest. Tudom, a következő kötetekben fontos szerepük lesz... de itt nem voltak megfelelően bemutatva. Hiányérzetem van.

Tizenkét fejezet, mindegyik az inka hónapok neveivel címkézve. Semmi magyarázat, fordítás hozzájuk. Néhányról ugyan kiderül idő közben, mit jelent, de hogy van-e összefüggés a jelentés és a viselő között, nem tudni. Igazából csak használatban van benne az inkaság - nevek és listanevek miatt. Meg mert a város inka eredetű - amit meg is tudunk. Nem nagy kunszt. 

A szöveg jól fogalmazott, olvasható, megfelelő cselekménynél olvastatja magát. A kötet második felében akadt minimum négy elgépelés, ami azért nem túl magas érték egy több, mint négyszáz oldalas könyvhöz képest. Ellenben, amit kifejezetten nem szeretek, az a hosszú megszólalások tagolása. Vagy a párbeszédeké. Alapjáraton megszoktam, hogy egymást követő soreleji gondolatjelek után másik ember beszél. Egy frászt. Ha van beékelés, utána új sorban folytatja a beszédét a szereplő - amivel nem lenne probléma, olyat láttam, szerettem. De egy újabb gondolatjellel - a kommunikáció kifejezése csúnya. Nagyon. 

És még a keménykötést is hiányolom. 

Brossok csipkéből és szalagból

Az eddig elkészült darabok.

Az eddigi bejegyzéseimben is írtam, hogy mániákus csipke és szalag-szerelmes lettem, így a mandzsetta és a gyűrű mellé a szettek harmadik tagját, a brosst is megpróbáltam elkészíteni, sikerrel. Ehhez sem kell különösebben nagy kézügyesség, mert bonyolult ez sem.

Alapanyagok (körülbelül 350 forint):

• 1x-2x 20-23 cm csipke, attól függően, egy, vagy két színű és rétegú alapkoszorút szeretnénk-e (250-290,-/m, Röltex)
• 1x-2x-3x 22-25 cm szalag a rózsákhoz, ízléstől függően (35,-/m, Röltex)
• kitűzőalap, rövidebb vagy hosszabb (40-95,-/db, gyöngyösboltok)
• tű, cérna, ragasztó (otthoni varródoboz és hasonlók)
• igény esetén süthető-fűzhető gyurma alapnak, amire a koszorú és a kitűzőalap megy (400,-/csomag, Kreatív Hobby)

Kezdésként az ízlés szerinti 1 vagy 2 réteg csipke szélét összevarrjuk, majd az egyik oldalába tűvel cérnát bújtatunk és koszorúalakra összehúzzuk, csomóval rögzítjük. Ezt követően elkészítjük a szalagrózsá(ka)t, majd a koszorú közepére rögzítjük ő(ke)t (én pillanatragasztót használtam). Ha szeretnénk gyurma-alapot készíteni, akkor vékony lemezkét formázunk a gyurmából, majd megsütjük/megfőzzük, s egyik felére a kitűzőalapot, másik felére pedig a csipkekoszorú alját rögzítjük. Amennyiben nem használunk gyurma-alapot, a kitűzőalapot ügyesen megpróbáljuk felvarrni, vagy könnyítve a dolgunkon felragasztjuk csak.

Nagyobb méretben remek bross lehet belőle, kifejezetten egy-egy ruhához készítve, kisebb méretben akár hajcsatra is rögzíthető, akárcsak a gyűrű feje.

Amikor ilyesmit készítek, mindig alaposan megnézem a ruhát, amihez készül (igen, minden ruhámhoz lesz legalább 1-1 szett, még ha anyagköltséges is), eldöntve, milyen koncepció lesz, hány sor csipkével és hány rózsával, majd ez alapján kiválasztom a ruha legfőbb színeit, és így keresek csipkét és szalagot - a bordó csipke például tökéletesen illik a rózsás ruhám bordójához, ami hatalmas nagy szerencse. 

A kész ékszereket különféleképp fel lehet még dobni, például az aljára kis masnit téve, netán pár szem felfűzött gyöngyöt lelógatni, vagy printes ruha esetén a mintával megegyező figurácskát készíteni süthető gyurmából vagy zsugorfóliából, és azt tenni az aljára.

Rózsás-csipkés gyűrű

A nyári szünetben nem voltam túl elfoglalt, így minden napra kellett valami apró feladatot találnom, onnan indult a csipke iránti erős megszállottságom is, aminek sorra készülnek az eredményei - és továbbra is készülni fognak, iskola melletti idegnyugtatás címén - most is legszívesebben ékszerek készítésébe ölném a feltörekvő indulataimat (meg az órarend miatti sokkot).

A képen látható két gyűrűt kifejezetten 1-1 ruhámhoz készítettem, 1-1 garnitúra tagjai lesznek (mandzsetta, gyűrű, bross, valamint hajdísz), a célom a "minél többet minél kevesebből" elv teljes kiélése - avagy minél alacsonyabb anyagköltségből minél szebbet alkotni.

Bordó csipkekoszorún műanyag rózsa (anyagköltsége kb. 250 forint)

• 20 cm vékony csipke (250-290,-/m / Röltex)
• műanyag rózsa (50,-/db / Üllői úton Gyöngyösbolt)
• gyűrűalap (140,-/db / Üllői úton Gyöngyösbolt)
• cérna, ragasztó 

Az elkészítése roppant egyszerű, a csipke két végét össze kell varrni, majd cérnát körbebújtatni és meghúzni, hogy koszorú-formája legyen és megkötni, ezt követően a rózsát a húzott részre kell ragasztani, majd a csipke túloldali húzott középrészét a gyűrűalap tányérkájára kell ragasztani.

Halvány krém csipkekoszorún bordó szalagrózsa (anyagköltsége kb. 210 forint)

• 20-25 cm 1 cm vastag szalag (35,-/m / Röltex)
• 20 cm vékony halványkrém színű csipke (290,-/m / Röltex)
• gyűrűalap (140,-/db / Üllői úton Gyöngyösbolt)
• tű, cérna, ragasztó

Elsőként magát a szalagrózsát készítjük el, majd a csipke két szélét összevarrjuk, egyik szélébe cérnát fűzve összehúzzuk koszorú-formára, majd a középső részre felragasztjuk a szalagrózsát, a túloldalra pedig a gyűrűalap jön.

Igazából pár perces munkák, amíg elkészülnek ezek, és bárki meg tudja csinálni, így akárki gyárthat magának hasonló darabokat, amikkel kevés pénzből felfrissítheti a kiegészítő-tárát =)

Szalagrózsa

Rózsa szalagból - a végeredmény

Az egész úgy indult, hogy Kishi bement a Jászainál levő Röltexbe, és ámulatba ejtette a hatalmas csipkeválaszték - no meg a barátságos ár. Majd Kishi nézelődött Meskán is, mert csodaszép kiegészítőket lehet találni, amiket tökéletesen lehet lolihoz társítani, csak hát az áruk... Majd Kishi önmaga ösztönzéseképp elindította a PIF játékot, és nem volt megállás - alkotni kellett. 

Hogy miért pont a szalagrózsára esett a választásom? Mert rózsás a ruháim nagyja, és imádom a rózsákat - és borzasztóan olcsón el lehet őket készíteni, majd pedig felhasználni bármihez - most csak az elkészítésről fogok írni, de később kerülnek fel "alkotások" is szalagrózsával.

Mire van szükség?

• 20-25 centiméter, egy centi széles szalagra (35,-/m)
• egy tűre és egy kevés cérnára

1. Hajtsuk vissza a szalag egyik szélén a sarkot, és fogjuk le

2. A kiálló "hegyét" hajtsuk vissza annak alsó élével azonos oldalra.
Tipp: érdemes már itt leölteni 1-2 öltéssel, hogy úgy maradjon!

3. A visszahajtáskor keletkezett élet hajtsuk rá a cérna csomójára, és öltsük le, hogy úgy maradjon.
Ügyeljünk arra, hogy ne menjünk túl a legelső hajtás szélénél!

4. A szalag eddig használatlan "felét" hajtsuk le úgy, hogy a hajtás csücske a legelső hajtás csücskénél legyen (háztető formában)

5. Kezdjük el teltekerni az első három lépésben kapott "tövet" aképp, hogy a szélek egy magasságban, egymásra feküdjenek, egészen a lehajtás széléig, majd pár öltéssel rögzítsük munkánkat.
Innentől kezdve a 4.-5. lépés következik felváltva a szalag végéig. 

A kész végeredmény a felső képen látható. Nem bonyolult, csak kicsit türelemjáték, az első pár rózsa nem feltétlen emlékeztet rózsára, de amint belejön az ember, pár perc alatt tudja gyártani tömegesen őket =)

Szalagnál, ha lehet, a kicsit "keményebb" szalagot válassza az ember, mert a selyem-jellegű puha szalaggal nem könnyű rózsát készíteni. Gondolom, szélesebb szalagból is el lehet készíteni =)

Ár-érték arányban sem az utolsó, hogy 40 forintból az ember 4(-5) rózsát el tud készíteni =D

(Elnézést, ha nem túl érthető a leírás, az ilyesmiket mindig könnyebben mutattam meg, mint írtam le^^")

Ajánló: Murdoch nyomozó rejtélyei

Cím: Murdoch nyomozó rejtélyei
Eredeti cím: Murdoch Mysteries
Részek száma: 4 (évad) x13 (rész)
Év: 2008-tól
Műfaj: kanadai-angol krimi-drámasorozat
Vetítik: Cool-on, hétköznap reggelente 10:05-től ( a filmet a film+-on hasonló idősávban)

Leírás:

Az 1890-es évek Torontójában nyomozó krimihős, William Murdoch (Yannick Bisson) olyan gyilkosságokat fejt meg újításaival, amelyekhez még ötlete sincs a főnökének. Igazságügyi, orvostani módszereinek használata és hihetetlenül pontos következtetései mindig nyomra vezetik a zsarut. Lelkes segítői, Dr. Julia Ogden patológusnő (Helene Joy) és George Crabtree közrendőr (Jonny Harris) mindenben támogatják őt, habár Murdoch sok kétkedőre és haragosra tesz szert a nyomozási eljárásai során.

Személyes vélemény:

Elsőként a kapcsolódó, a sorozatot megelőző négy részes filmsorozatról (2004-től) ejtenék néhány szót. William Murdoch (Peter Outerbridge), a Scotland Yard nyomozója igazán korhű keménykalapos, visszafogott úriember, aki felettébb jártas a munkáját segítő tudományok nagyja részében, s követi a világ kriminológiai fejlődését, hogy mindig napra kész legyen a bizonyítást illetően - még ha a környezete gyakran csúfot is űz belőle emiatt. Legfőbb társa és támasza a törvényszéki tudós, Dr. Julia Ogden (Keeley Hawes) akivel közelebbi viszonyba is kerül a négy rész alatt, valamint George Crabtree (Matthew MacFadzean) közrendőr, illetve az ex-prostituált Ettie Weston (Flora Montgomery).
A sorozat kicsit komoly, többnyire sötét jelenetekkel, bemutatja a kor züllöttségét és kreativitását. Leginkább a régi Sherlock Holmes filmekhez tudnám hasonlítani a hangulatát. 
Most pedig térjünk rá a négy évados Murdoch-sorozatra, melyben a felügyelőt Yannick Bisson alakítja, akit hasonló szerepkörben ismerhettünk meg a Sue Thomas - F.B.I. részeiben. Itt szintén egy már-már tudós jellegű Murdoch-ot formál meg a színész, azonban Bisson jóval fiatalabbnak és életrevalóbbnak, élénkebbnek mutatja a karaktert. Ezáltal Murdock nem Sherlocki, hanem inkább hasonlít Horatio Caine-hez.
A filmsorozattal megegyezően itt is fontos szerepet kap Dr. Julia Odgen (Helene Joy) patológusnő, azonban kevésbé hangsúlyos kettejük kapcsolata - meg úgy az egész szerelmi szál, mivel Ettie Weston karakterét mintegy kihagyták. Talán egyedül George Crabtree (Jonny Harris) közrendőr maradt meg teljes egészében, továbbra is a nyomozó hű szolgálatában.
A sorozatot leginkább a Helyszínelők-höz tudnám hasonlítani, hasonlóan nagy hangsúlyt fektet a tudományosságra (Dr. Julia Odgen nagyon hasonlít Angela Montenegro-ra a Dr. Csont-ból vagy Dr. Alex Woods-ra a Miami helyszínelőkből) és ennek erős látványvilágára - habár nem olyan fejlett a technika, sokkal látványosabb. Történetvezetése is hasonló a fentebb említett sorozathoz (vagy bármelyik mai krimihez), s izgalmas együtt nyomozni Murdoch-kal, még ha olykor az ő lépései is kiszámíthatóak.
Látványvilágát egyszerűen imádom - a színes társasági jeleneteket éppúgy, mint a sötét éjszakában játszódó gyilkosságokat, a zenei aláfestés átlagosan jó, a karakterek sokszínűek, a színészi játék átlagos, nem kiemelkedően jó.
Amiért megszerettem a sorozatot (a jóképű és okos Murdoch-on kívül) az a társadalmi belátás, amit nyújt az adott korra nézve - hogyan viszonyultak az emberek a prostitúcióhoz és őrülethez, illetve akkoriban hogyan kezelték az efféle felmerülő problémákat. Meg természetesen a ruhák!
Ajánlom bárkinek, aki szereti a krimit és a tizenkilencedik század végét!