Város trilógia 1: A holtak vonulása

Cím: A holtak vonulása
Sorozat: Város trilógia - első kötet
Írta: Darren Shan
Kiadja: Nyitott Könyvműhely
Év: 2010
Oldalak száma: 468
Kötés: puhatáblás, ragasztókötött
Ár: 3490,- (itt-ott 990,-)

Leírás:

A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. Ő a mindenható. Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város teljhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg. Capac életének sorsfordító eseményeinél furcsa módon a semmiből vak szerzetesek bukkannak fel. És miközben a jelenben él, rádöbben, hogy semmire sem emlékszik, ami azelőtt történt vele, hogy a Városba érkezett... Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának. A HOLTAK VONULÁSA a világsikerű Vámpír Könyvek és a Démonvilág szerzőjének első felnőttek számára készült regénye, a Város-trilógia első része. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi.

Saját véleményem:

Betérek az Örsön a hév melletti soron a kis könyveshez, nézem, ezúttal mit olvasok alacsony költségvetésből - könyvudvar is lehetett volna, de épp nem arra jártam, ez feküdt útban épp. Szerelmes regények és gyógynövényes könyvek. Semmi új. 

A holtak vonulása.

Hoppácska. Tetszik a cím. Véletlenszerűen felütöm, beleolvasok. A szövegezése megállja a helyét. Az adott oldal érdekesnek tűnt, nocsak. Könyv hátára fordítok. Érdekes a leírás - bár enyhén emlékeztet a Holt lelkek városára. Hoppácska, említett sorozatok... na ne, csak nem... jéé, Darren Shan. 

Azt mondják, jó. Kipróbáljuk. Életem legdrágább olyan könyve (990,-) amit olvasatlanul veszek meg. Minimum nagyon jónak kell lennie.

Este leülök, beleolvasok. Már a kezdésben látom, hogy annak a kis papírdarabnak nagy jelentősége lesz. Olvasok tovább. Nem elég emberséges a szereplő. Raimi Capac nem szimpatikus, és nem is unszimpatikus. Egyszerűen van. 

És nem csak hogy van, de még a története is nagyon lassan folyik. A tipikus lassan induló dolgok. Kell idő, hogy minden később szükséges elemet elhintsünk gyanú nélkül. Vagy száz oldal szenvedés. Pokol, de a Csúfoknál megtanultam, érdemes türelmesnek lenni.

Megérte. Amint beindul a gépezet, szépen történnek a dolgok, minden elhintett porszemet felveszünk. A nagyja nem meglepetés, aki olvasott már hasonlót -végig enyhe Holt lelkek városa ízt éreztem - annak a fordulatok nagyja nem volt idegen. Annak se, aki olvasott valaha könyvet, és gondolkodott - nem egyszer álltam le ordítozni Mr.Raimi-val, hogy szíveskedjen a felső fertályát használni, és gondolkodjon, ne csak meressze a seggét a lapokon. 

Összeállnak a darabkák, a nagyját mi magunk tesszük össze a sorok közt a háttérben, a cselekmény előtt. Erre jön a természetfeletti plusz. Ami az egész inka-ízt adja, az ok. Az egyetemes. A nemtetsző. Az alapötlet zseniális. A könyv vége meg finoman szólva is rémes ízt hagyott maga után. Lezárt. Amolyan X évvel később jellegű, amit befejezésnél sem bírok, nemhogy egy trilógia első kötetének végén.

A szereplők... nem is tudom. Capac Raimi érdekes figura. Róla tudunk valamennyit, a legtöbbet szinte. Az ő szemszögéből látunk mindent. Nem éreztem őt élő és mozgó karakternek. A Kardinális... ő már sokkal érdekesebb. Mindent egybe vetve ő az abszolút kedvencem, noha a története egy része összecsapott és túl extravagáns, mégis, benne láttam az emberi szörnyet, ami egyszerűen magával ragadott. A legtöbb szereplő üres volt és felszínes számomra, csak egy báb, és nem véletlenül. Conchita volt még elég emberi számomra, őt kedveltem. Ami a villac-okat illeti... epizódszereplők voltak, és mégis, rajtuk állt az egész történet. Pár oldalban megismerhettük a történetüket és a céljukat - de semmi többet. Túl fontosak voltak a bemutatásukhoz képest. Tudom, a következő kötetekben fontos szerepük lesz... de itt nem voltak megfelelően bemutatva. Hiányérzetem van.

Tizenkét fejezet, mindegyik az inka hónapok neveivel címkézve. Semmi magyarázat, fordítás hozzájuk. Néhányról ugyan kiderül idő közben, mit jelent, de hogy van-e összefüggés a jelentés és a viselő között, nem tudni. Igazából csak használatban van benne az inkaság - nevek és listanevek miatt. Meg mert a város inka eredetű - amit meg is tudunk. Nem nagy kunszt. 

A szöveg jól fogalmazott, olvasható, megfelelő cselekménynél olvastatja magát. A kötet második felében akadt minimum négy elgépelés, ami azért nem túl magas érték egy több, mint négyszáz oldalas könyvhöz képest. Ellenben, amit kifejezetten nem szeretek, az a hosszú megszólalások tagolása. Vagy a párbeszédeké. Alapjáraton megszoktam, hogy egymást követő soreleji gondolatjelek után másik ember beszél. Egy frászt. Ha van beékelés, utána új sorban folytatja a beszédét a szereplő - amivel nem lenne probléma, olyat láttam, szerettem. De egy újabb gondolatjellel - a kommunikáció kifejezése csúnya. Nagyon. 

És még a keménykötést is hiányolom.