Ajánló: Garrow törvénye

Cím: Garrow törvénye
Eredeti cím: Garrow's Law
Év: 2009
Műfaj: angol filmdráma
Részek száma: 8 (2 "évadra" bontva)
Csatorna: Viasat History  (aug. 19.-től 23.00-tól minden nap, majd kétszer ismétlik, 8-8 óra elteltével)

Leírás:

Ez a filmsorozat a György-kori Londonban az Old Bailey környezetébe helyezve valódi jogi esetek alapján mutatja be a korra jellemző korrupciót és társadalmi jogsértést a XVIII. század végén. Minden epizód egy-egy esettel kezdődik, amelyek az Old Bailey archívumaiban találhatók abból az időszakból, erőszakról és gyilkosságról, árulásról és korrupcióról, és bemutatja, hogy William Garrow és társa, John Southouse hogyan fedte fel az igazságot a jog győzelméért harcolva. Egy olyan korban, amikor a védelem csak az ügyek kis része esetében működött, az ifjú Garrow az elnyomottakat támogatta és úttörője volt a bűnvádi eljárások szemtanúival szemben feltett keresztkérdéseknek, lerakva ezzel napjaink modern jogrendszerének alapjait.

Személyes vélemény:

Kinek ajánlanám a sorozatot? Mindenkinek, aki szereti a kosztümös drámákat és él-hal a jogi civódásért - mint én. 

Adott egy fiatal, igazság-párti ügyvéd, aki nyomás alatt remekül brillírozik a tárgyalóteremben, aki képes majdnem mindent feladni az igazságosság nevében - a hősünk, Mr. Garrow, aki csupa "esélytelen" ügyet vállal el. Segítségére van azonban az idős Southouse, aki amolyan pártfogó-apafigura, remek stílussal, és kedvenc ügyvédünk oldalán áll egy bájos, fiatal asszony, Lady Hill - amikből pletykák és bonyodalmak is születnek, ugyanis a hölgy férje, Sir Arthur Hill magas rangú politikus, az Admiralitás tagja, aki Mr. Garrow fő ellensége lesz (főleg a sorozat második felében).

Hamis és koholt vádak, rengeteg hamis tanúzás és elferdített igazság, kicsit kevesebb "utolsó pillanatban fordul a kocka" effektus, és tengernyi ármánykodás és összeesküvés és korrupció. Tipikusan olyan sorozat, ahol nem számít az adott ügy végkimenetele, inkább a mindent mozgató szálakra és személyes kapcsolatokra való hatása a fontos.

Ami a "kinézetet" illeti, a hangulat mindig kellően feszes vagy nyugodt, a színvilág alapjáraton sem a legvidámabb, de szükség esetén kellően nyomasztó, panasz nem lehet rá. A magyar szinkront egyszerűen imádom, a párbeszédek jól eltaláltak - az a kevés poén, ami van, mindig jól van tálalva.